Több évtizedes elkötelezett szakmai munkájáért, a fiatalabb generáció tanításáért, gasztro kultúránk megőrzéséért ítélte oda a rangos elismerést Orosháza egyik legismertebb szakácsának a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség. Tercsi József ötvenkét éve tekinti hivatásának szakmáját.
– Megtisztelő számomra, hogy méltónak találta a munkásságomat a díjra a szövetség, amelynek sokat köszönhetek, hiszen fiatal koromban és később is lehetővé tette, hogy versenyezzek. Azt követően pedig különféle díjakkal értékelte a teljesítményemet – mondja az elismerés kapcsán az egyebek mellett Venesz-díjas mesterszakács hozzátéve, mind közül az Életműdíj a legkedvesebb szívének.
A gyermekként felszolgálónak készülő, majd a képzés hiánya miatt végül szakácsnak tanuló Tercsi József a hódmezővásárhelyi Fekete Sasban tanulta az alapokat, pár évvel később pedig már konyhafőnökként vezethette be újításait. Közben folyamatosan próbára tette magát különféle megmérettetéseken.
– 1984-ben már mesterszakács voltam, amit azzal érdemeltem ki, hogy egymás után négy vagy öt megyék közötti szakácsversenyt nyertem meg. A kihívás mellett mindegyik nagy élményt is jelentett. A legelső versenyemen például Gundel Feri bácsi bírált, mint zsűrielnök, külön dicséretet is kaptam tőle – idézi fel a több évtizedes emléket hozzátéve, az elismerés mellett életre szóló útravalóval is gazdagodott akkor. – A főnököm, Budur János kézilányként segédkezett nekem. Azt mondta, örül a sikeremnek, és arra kér, soha ne éreztessem a kollégáimmal, hogy győztem, maradjak meg annak a szerény embernek, aki előtte voltam. Ez elkísért az egész pályafutásom alatt, igyekeztem megfelelni az intelemnek – emeli ki az orosházi tányéros megalkotója.
Hozzáteszi, az Életműdíjat a volt és jelenlegi kollégáknak is köszöni, a felkészülések során ugyanis sok segítséget kapott tőlük.
– Nem akarok neveket sorolni, de tudják ők. Például, akikkel az Alföld hotelben dolgoztam 13 évig, akik a békéscsabai Kakas Étteremben munkatársaim voltak, de mondhatnám a balatoni nyolc év alatt megismert és megszeretett embereket – sorolja a teljesség igénye nélkül.
Pályája egyik ugródeszkájának tartja a Nestlé által meghirdetett és szervezett Aranysapka versenyt, amelynek 180-nál is több nevezőjéből bekerült a döntő legjobb 10 résztvevője közé, majd a negyedik helyet szerezte meg. Ennek is köszönheti, hogy a magyar szakácsválogatott keret tagjaként meghívták az 1992-es sevillai világkiállításra.
– Mesevilágba kerültünk egy csodálatos, Makovecz Imre által tervezett pavilonba. Varga Sándor többször Oscar-díjas mesterszakács irányításával dolgoztunk nagy egyetértésben, remek csapatban. Számos elismerést kaptunk, prominens személyeknek főztünk a hazai politikai életből és művészvilágból, de járt nálunk José Carreras, Alain Delon, a spanyol király lánya – sorolta még ma is érezhető lelkesedéssel.
Orosházinak vallja magát
Az Aranysapka és Sevilla után is nívós éttermekbe, szállodákba hívták konyhafőnöknek, de mindig visszahúzta a szíve Orosházára. Ma már idevalósinak tekinti magát, szereti a várost és az itt élőket, akik viszont szeretik őt. Ugyan két éve nyugdíjba vonult, de szakmájától nem tudott elszakadni, időnként főz a Hotel Brill konyháján vagy besegít, ha a kollégák igénylik. Most azonban hosszabb pihenőre készül, mint mondja, így 66 évesen már szeretne egy kicsit lazítani, például azért is, hogy több ideje legyen utazni, ami a gasztronómia mellett másik nagy szenvedélye.
