Minden szülő szereti, minden gyermek rajongva tekint rá. Vérbeli pedagógus. Rá maximálisan igaz. Ezt az is alátámasztja, hogy a neki választott hat szóból ötre olyan reflektálást adott, ami az iskolához, főként a diákokhoz köthető.
Neki valóban az iskola a második otthona, a pedagógusok a szülőtársai, a tanulók pedig valahol mind a gyermekei. Neki a „karantén” űrt hozott az életébe, csendet és nyugalmat. Ez nem az ő világa. Ő a kacagástól hangos, huncutoktól nyüzsgő világban érzi jól magát. De ezt mondja el ő maga! Víghné Pintér Lilla igazgató asszony gondolatai következnek. Az eheti szavak, melyeket elküldtem a számára, a következők voltak: zsivaj, zsivány, zsemle, zsenge, zseblámpa, zsugori.
„Minden szó „zs”-vel kezdődik! Ez nem véletlen! A lányom neve is „zs”-vel kezdődik. Zsanett
Zsivaj
Ha nem ez vesz körül, akkor tűnik fel, hogy valami más van. A gyerekzsivaj, életem része! Nem idegesít, sőt most a koronavírus idején szokatlan volt, sőt megkockáztatom, hogy hiányzott. Azért azt is el kell mondanom, hogy egy egész napos gyerekzsivaj után sokszor elmondható, amit Micimackó mondott: „Zsong, zsong, zsong a fejem.” Egy nagyon kedves régi tanárom azt mondta, hogy ő mindig egy iskolába akkor lép be, ha szünet van. A gyerekzsivajból egy pedagógus sok mindent le tud szűrni. Igaza van. A nyelvtan órák is eszembe jutnak. Nagyon nehezen tanulják meg, hogy a zsivaj „j”.
Zsivány
Szeretem a zsivány gyerekeket. Így visszatekintve 36 év pedagógia után már kezdő koromban is szerettem őket. (Nem mintha a többit nem.) Kit tekintek zsiványnak? Az okos, de huncut, kicsit rendetlenkedő gyereket, aki alapjában véve jól nevelt, intelligens, így tudja mi a határ. Akinek még a szeme sem áll jól! Kihasználja az apróbb lehetőségeket, él az életkori sajátosságokkal, de mindig tudja mi a határ, vissza tud lépni az elfogadott magatartásformába.
Zsemle
Melyik? Biztos, hogy a császár. Nagyon szép emlékeim fűznek hozzá. Felsős általános iskolás voltam már, tehát az 1970-es évek közepéről beszélek. Édesapám bátyjáék Budapesten éltek, így öcsémmel minden nyáron felvittek bennünket a „nagy” fővárosba. Egész héten csak gyerekprogram volt a tiszteletünkre. A több évnyi pesti nyaralások megalapozták Budapest ismeretét. Nemcsak strandra, Vidámparkba, Cirkuszba, Várba jártunk, hanem színházakba, Operába is. A vidéki gyerekeknek nagyon nagy szó volt ez, akárcsak a reggelikre a császárzsemle. Hogy ezek milyen finomak voltak! Még most is érzem azt az ízt a számban! Aztán elteltek az évek, és jött Rex, a nyomozó. Hát, mi a kedvence? A mi császárzsemlénk. Ő is szereti, akárcsak mi!
Zsenge
Akárcsak a gyermeki lélek. Szép, őszinte, érintetlen. Még senki és semmi nem rontotta el. Óvatosan kell vele bánni, szakszerűen, de ettől fontosabb, hogy szeretettel, megértéssel, tisztelettel. Meghálálják. Azért természetesen az édesanyám főzte világbajnok jó kis zsenge zöldborsóleves is és főzelék is eszembe jut. Mivel a gasztronómiát is szeretem!
Zseblámpa
Számomra kettős értelme van. A valódi, és az átvitt, a metaforikus. De mind a kettő a hivatásomhoz kapcsolódik. Megvilágítani vele egy-egy kis gyerekfejet, vagy gyermeki lelket! Biztos vagyok benne, hogy a lélek a fontosabb!Nagy öröm látni, hogy hogy fejlődik a gyermeki személyiség. Hivatásomnál fogva 10 éves kortól 14 évesig nyomon követhetem. A kisfiúkból, kislányokból ifjak lesznek. Óriási folyamaton mennek keresztül és ennek én tanúja lehetek. A valós jelentése sokkal kézenfekvőbb. Egy egész arzenálom van zseblámpából. Minden osztálykirándulásra a biztonság kedvére veszek egy újat, hogy biztos jó legyen. Aki volt már 30 gyerekkel 3-4 napos osztálykiránduláson, például kempingben elszállásolva, külön faházban, az tudja, a zseblámpa éjszaka nélkülözhetetlen. Egyszer ütött be a krach. Itthon felejtettem, és az egyik faházban több volt, így elkértem egyet. Nem volt őszinte a mosolyuk. Egész nap kérték vissza. Mit volt mit tenni, kénytelen voltam a Dunakanyarban is venni egyet.
Zsugori
Tananyag Csokonai Vitéz Mihály: Zsugori uram. A tanulók ma már nem használják ezt a szót, a többség nem is érti a jelentését. Érdekesek a kifejtéseik, magyarázataik! Én csodálkozom a zsugori embereken. Távol áll tőlem. Nem szabad összetéveszteni az egészségesen takarékossal. A zsugori az fösvény önmagával szemben is, és szeretteivel is. Szerencsés vagyok, mert a közvetlen környezetemben nincs ilyen ember. Nem tudom elképzelni se a családunkban, se a baráti körünkben, hogy ne adjuk meg egymásnak azt, amit megtehetünk a másikért, és természetesen önmagunknak. Különösen elítélem azokat a zsugori embereket, akik dúskálnak az anyagi jómódban, de megfosztják önmagukat is, családjukat is a „könnyebb élettől”, ráadásul nem adnak a rászorulóknak. De Pócsik nagyapámtól megtanultam, hogy soha nem az ad, aki megtehetné, hanem akinek szíve van. Az szinte a semmiből is ad.”
