- hirdetés -

Száz másodpercig szólt a magyar történelem egyik legsötétebb napjának századik évfordulóján a harang. A trianoni békediktátum aláírásának napján a Táncsics Mihály Gimnázium előtti Történelmi Emlékparkban tartottak megemlékezést.

Harangszóval és a nemzeti himnusszal vette kezdetét június 4-én a trianoni szerződés aláírásának századik évfordulója alkalmából tartott megemlékezés Orosházán, a Történelmi Emlékparkban. Ez a nap gyászbetűkkel szerepel a magyar történelemben, ezen a napon szakadt szét a magyar nemzet teste a békediktátum következtében.

Almási Gyula, az Eötvös József Katolikus Általános Iskola pedagógusa Juhász Gyula Trianon című költeményét szavalta el az egybegyűlteknek, kiemelve, hogy egykor miénk volt Pozsony, Kassa, Nagyszalonta, Nagyvárad, Nagybánya, Arad vagy épp a kincses Kolozsvár.
– Mert nem lehet feledni, nem soha. Amíg magyar lesz és emlékezet, jog és igazság, becsület, remény, hogy volt nekünk egy országunk a földön – hangzott el a szavalat során.

Ezt követően Szalkay Róbert, református lelkész mondott emlékező beszédet, felidézve a magyar történelem azon évszámait, melynek hallatán fájdalom hasít minden magyar ember szívébe: 1241-42, 1526, 1849, 1956. Ezek közé a dátumok közé illeszkedik az 1920-adik esztendő is, amikor június 4-én, egy pénteki napon a magyar küldöttség aláírta a trianoni békediktátumot.

– Mi most azért gyűltünk össze, hogy emlékezzünk. Azokra, akiket a békediktátum által elindított folyamatok miatt meggyilkoltak, vagy otthontalanokká váltak a saját hazájukban. Magyarország ekkor vesztette el területének és lakosságának a kétharmadát. Minden negyedik család érintett volt ebben a tragédiában, hiszen rokonaik vagy akár földbirtokaik kerültek az államhatáron túlra. A trianoni békediktátum egyedülálló igazságtalanság Európa történelmében – hangsúlyozta Szalkay Róbert.

A második világháború éveiben ugyan visszakerült az elcsatolt területek egy része, de az azt lezáró párizsi béke végleg megpecsételte a trianoni békediktátum által elszakított országrészek sorsát. Ezzel az a szörnyű korszak folytatódott, amely 1920. június 4-én kezdődött, a napon, melyet ma már Nemzeti Összetartozás Napjaként is ismerünk.

– Emlékezzünk arra a több százezer ártatlan magyarra, akik az etnikai tisztogatások áldozatai lettek. A Trianon okozta sebeket be kell gyógyítanunk, ehhez tartozik, hogy a határokon túl élő honfitársaink is megkapták a magyar állampolgárságot – tette hozzá Szalkay Róbert.

Az emlékező beszédet követően először Orosháza önkormányzata, majd az egyházi és városi intézmények, szervezetek képviselői, valamint a tisztelegni kívánó érdeklődők is egy-egy szál virágot helyeztek el az 1920-as évet szimbolizáló emlékkőnél.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.