Több mint egy hónapja, hogy a koronavírus-járvány következtében virtuális iskolapadokba ültek a hazai oktatási intézmények diákjai, a pedagógusok pedig digitális katedráról igyekeznek tanítani. Az eltelt öt hét tapasztalatai vegyesek az Eötvös József Katolikus Általános Iskolában is, ahol megközelítőleg 350 gyerek és 35 tanár, valamint több száz szülő próbálja a lehető legjobbat kihozni ebből a rendkívüli helyzetből.
Úgy érzem, sikerült átállnunk. Nagyon röviden összefoglalva ez a véleménye Korcsok Marianna igazgatónak, aki szerint az általuk használt Classbox program beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
– Ebbe be tudnak lépni a gyerekek, szülők, pedagógusok, intézményvezetés egyaránt. A gyerekek egy játékos felületen találják magukat, ahol tantárgyanként láthatják a tananyagokat, fel tudnak tölteni dokumentumokat, videókat, fotókat, csatlakozhatnak a skype-hoz, bár utóbiakkal a személyiségi jogok miatt óvatosan bánunk. A tanár látja az osztálynaplókat, adhat fel házi feladatot, írathat dolgozatot – részletezi a lehetőségeket.
Korcsok Marianna azt az ajánlást fogalmazta meg a kollégáinak, hogy az új tananyagokkal és a felmérőkkel mértékkel bánjanak, inkább az alap tudás elmélyítése legyen a cél, hiszen a szülő nem pedagógus.
– Nem szeretnénk a szülőkre plusz terhet róni azzal, hogy neki kell megtanítani a gyerekeknek új anyagrészeket. Eközben a tanároktól azt hallom, hogy valamilyen szinten mégis próbálnak tovább haladni, de megtartva az egyensúlyt, ami elég nehéz. Ők is fáradtak, sokszor reggeltől estig a gép előtt ülnek. A diákok szeretnének egyenként kapcsolatba lépni a velük, hiába van megadva, hogy ettől eddig lehet online hívni őket, sokszor még este nyolc órakor is érkeznek a kérdések, kérések. Az látszik, hogy hiányzik a pedagógus személye, ami a magyarázat mellett a szocializáció miatt is nagyon fontos – vonja le a következtetést az Eötvös igazgatója.
Így gondolja ezt Gönci Tibor is, aki történelmet és testnevelést tanít. Mint mondja, nehéz volt az átállás, hiszen eleinte nem tudták sem azt, hogy hogyan, sem, hogy mivel és meddig kell digitálisan oktatni.
– Az első pár hét legnagyobb feladata az volt, hogy minden gyermekhez eljusson az információ, függetlenül a szociális hétterétől. Ezzel nem egy esetben még most is küszködünk. Abból a szempontból viszont szerencsésnek érzem magam, hogy a történelem ebben a formában is a viszonylag könnyebben tanítható tárgyak közé tartozik, mert remek videós anyagok vannak hozzá, amiket a gyerekekkel is megosztok. Emellett az iskolainál hosszabb vázlatot készítek, hiszen most hiányzik a szóbeli magyarázat, a személyes jelenlét – sorolja hozzátéve, a valódi hatékonysághoz látni kell tekinteteket. – Abból már leszűröm, hogy megértette-e, mehetek-e tovább, egyáltalán ott van az órán a figyelme vagy valahol teljesen másutt jár – emeli ki.
A digitális oktatás magával hozta, hogy az értékelést is át kellett alakítani.
– Sok gyereknek valóban egyedül kellene megbirkóznia a tananyaggal, hiszen a szülei dolgoznak, és ahol a szülő otthon van, sem biztos, hogy tud segíteni. Pedig véleményem szerint egy alsós mellé még feltétlenül oda kell ülni, az ötödikesek közül is csak néhány képes az önálló tanulásra, ha ott a szülői kontroll. Úgy gondolom, a jelenlegi helyzet az oktatásban most résztvevő három szereplő közül egyiknek sem könnyű – összegez Gönci Tibor, aki arra számít, hogy amikor visszaáll a rend, a vázlatok segítségével gyorsabban utolérhetik a tanmenetet, és folytathatják a tananyagot.
