Április másodika a Meseírás világnapja. Mostanság, amikor minden gyerek otthon van, általában egyik, vagy mindkét szülővel, mindenki igyekszik hasznosan tölteni a tanuláson, munkavégzésen kívüli időt. Talán a mesekönyvek is sűrűbben kerülnek elő.
1967 óta Hans Christian Andersen dán meseíró születésnapján tartják világszerte a Gyermekkönyvek nemzetközi napját. A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) által szervezett ünnep célja, hogy a gyermekekkel megszerettessék az olvasást, a könyveket.
A digitalizált világban egyre fontosabbá vált ennek a napnak az üzenete. Azokkal a gyerekekkel is meg kell ismertetni az olvasás szépségeit, akik a számítógép előtt töltik idejük nagy részét. Hiszen a könyvek nemcsak szórakoztatnak, de tanítanak is.
Mi van a könyvekben? Ahogyan Janikovszky Éva írta – minden:
„Otthon nálunk mindenki olvasott. Anyám is, apám is, nagyszüleim is. Ahogy elnéztem az arcukat, amint a könyv fölé hajolva hol elmosolyodnak, hol elkomorodnak, hol meg feszült izgalommal lapoznak egyet, azon gondolkoztam: hol járnak? Meg se hallják, ha szólok hozzájuk, s ha végre rám figyelnek, mintha visszajöttek volna valahonnan. Miért nem visznek engem is magukkal?
Mi van a könyvekben, mi az a titok, amit nem osztanak meg velem?
Aztán megtanultam olvasni. És megtudtam, mi a könyvek titka. Az, hogy minden bennük van. Nemcsak a tündérek, a manók, királykisasszonyok, a gonosz boszorkányok, hanem én is meg te is, örömeinkkel, gondjainkkal, vágyainkkal, bánatunkkal, benne van a jó meg a rossz, az igaz és a hamis, a természet, a világmindenség…”
Anyukák, apukák! Vegyék elő minden nap a mesekönyvet és olvassanak el egy-egy mesét a gyerekeknek. ( Esetleg a rég elfelejtett diavetítőt is érdemes előkeresni a padlásról.) Kis időre lépjünk át ebből a világból a képzeletbelibe. Nagyszerű időtöltés és higgyék el, nem csak a kicsiknek, annak is örömet okoz aki felolvas.
