Szonda Lajos nem mindennapi szenvedélyre lelt, több mint tíz éve könyvrestaurálással foglalkozik kedvtelésből, szabadidejében.
– Mindig is szerettem olvasni, szerettem a régi könyveket, főleg a magyar irodalmi és történelmi témájúakat. Mikor találkoztam egy rossz állapotú, szétesőben lévő darabbal, akkor megsajnáltam, és az a vágy fogott el, hogy „meggyógyítsam.” – vallotta.
Lajos saját hibáiból tanulva jutott egyre előbbre és előbbre, hiszen sosem tanulta ezt a mesterséget.
– Hozzájutottam egy 1740-es években készült prédikációs könyvhöz. Több darabra szét volt esve, szinte hulladéknak nézett ki. Láttam a gerincén, hogy még fűzőállványon készítették. Ez úgy történt, hogy az íveket egy keretbe tették és egy kenderkócmadzaghoz varrták őket. A szétvált íveket így én is kézzel összevarrtam, összeállítottam a könyvtestet, és ahhoz készítettem egy külső, korhű borítást – mesélte.
Lajos próbálja a lehető legtöbbet megmenteni az eredeti borításból, amit nem tud, azt színben és vastagságban összeillő anyaggal pótol. Ha talál megfelelő bőrt, azt még bekoptatja és zsírozza a régies hatás érdekében.
Az interneten, viszonylag olcsón be tudja szerezni a széthullott könyveket, amiket aztán rendben hoz.
– Sokszor szegényeknek lóg mindenük. Hozzám kerülnek, aztán elkezdem keresni a hozzájuk leginkább illő, borításra szánt anyagot. Van, hogy több hónap telik el, mire megtalálom a tökéleteset. Nemrégiben a bolhapiacon leltem rá egy régi hasított bőrkabátra, ami teljes mértékben illett az egyik könyvemhez. Szikével visszafejtettem a bőrt róla, milliméter pontosan lemértem, mekkora darabra van szükségem, és újrakötöttem. Ahhoz pedig, hogy korhű legyen csiszoltam és koptattam – mesélte.
Lajos antikváriumokba járva lesi el az egyes korszakok könyvkötészeti jellemzőit, fontos ugyanis a számára, hogy a lehető legpontosabban adja vissza az adott történelmi kor sajátosságait. Örül annak, hogy olyan szabadidős tevékenységet talált magának, amivel értékeket menthet.
