Két édesanya, akik mindkét lehetőséget kipróbálták. Szültek kórházban és szülőotthonban is. Ők Heni és Zsuzsi, akik most megosztják velünk tapasztalataikat.
– Amikor megszültem az első babámat a kórházban, akkor nem gondoltam, hogy valami ne lett volna rendjén. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, azt hittem, ez a természetes – kezdte Mátyusné Gálik Zsuzsanna, Békés megyei édesanya. – Mert ugye mindenki mondta, hogy nem lesz túl kellemes, és én nem is vártam mást. Fiatal voltam, tapasztalatlan. Azt hittem, normális, hogy még hónapokkal később is fáj mindenhol, hogy nehezen tudunk a gyermekemmel egymásra hangolódni, nehezen megy a szoptatás, és hogy még egy év múlva is nagyon gyakran újraélem gondolatban a szülésemkor történteteket– mesélte.
Aztán Zsuzsi a második várandósságakor úgy döntött, többet olvas a témáról, alaposabban böngészi a fórumokat és szakkönyveket, hogy felkészültebben álljon majd a szülés elé. Olyan orvost választott, aki szimpatikusnak tűnt számára, és akiben úgy gondolta, teljes mértékben meg tud majd bízni.
– Sajnos azonban futószalagon ment az egész, hasonlóan, mint első alkalommal. Nekem fontos lett volna, hogy ne sürgessék a szülést, ne legyen burokrepesztés, ne kapjak oxitocint, ha az szakmailag nem indokolt. Az pedig ugye nem szakmai indok, hogy az orvos szeretné, hogy aznap szüljek, amikor ő éppen ügyeletes. Kérésem volt az is, hogy legyen aranyóra, vagyis, hogy az első egy-két órát megszakítás nélkül, bőrkontaktusban velem tölthesse a kisbabám; ne vigyék el fürdetni, mérni ezalatt. Lényeges lett volna még számunkra, hogy ne vágják el azonnal a köldökzsinórt sem. De sajnos semmi nem így alakult. Nem számított, mennyi pénzt adtam az orvosnak a magánrendelések alatt, ugyanúgy történt minden, mintha soha nem beszéltem volna neki ezekről a kéréseimről korábban. Ekkor jött az erős felismerés, hogy a kórházban kizárólag a szerencsén múlik, hogy hogyan alakul egy szülés – hangsúlyozta Zsuzsi.
A kardoskúti Hegedűs Henriettának hasonló tapasztalatai voltak a szüléssel kapcsolatban. Az első két gyermekét ő is kórházban hozta a világra, a harmadikat már születésotthonban. Nemrégiben Hódmezővásárhelyen is volt még erre lehetőség, néhány évig ugyanis működött a városban egy bábapraxis.
– 2011 óta él a törvényrendelet Magyarországon, amely az otthonszülést szabályozza. Az otthonszüléshez – ez lehet valóban az otthonunkban vagy egy születésotthonban is – komoly tárgyi és személyi feltételek kellenek – vette át a szót Henrietta. – Emellett az anya és a magzat megfelelő egészségi állapota is elengedhetetlen, nem lehet az anya például cukorbeteg, kizáró tényező az előzetes császármetszés vagy a baba faros fekvése is. A szülésznők már a várandósság alatt is gyakran találkoznak a kismamával, így ki tud alakulni köztük a kölcsönös bizalom. A szolgáltatás valójában a várandósgondozástól a szülésen át a gyermekágyas gondozásig tart. Ezt a folyamatos kísérést támogatják a nemzetközi szakmai ajánlások is. Várhatóan így lesz a szülésnek a legjobb kimenetele, várhatóan így lesz a baba és az anya is a lehető legegészségesebb – hangsúlyozta.
Zsuzsi elmondta, a szakmai ajánlások is azt hangsúlyozzák, hogy amennyiben a várandósság problémamentes, a baba és az anya is egészséges, akkor nem orvosnak, hanem szülésznőnek kellene gondoznia kismamákat és a szülésnél is elegendő lenne a szülésznő jelenléte.
Például Angliában, Hollandiában, vagy Svédországban ez így működik, szülésznő gondozza a várandósságot, orvossal nem is találkozik a kismama csak abban az esetben, ha panasza van.
Mitől más a születésotthonban, mint a kórházban?
– A hely, ahol szültem, valójában egy átlagos lakás– mesélte Zsuzsi. – Van benne egy szoba, egy fürdőszoba, egy kis konyha. A szobában van egy franciaágy, egy kád, és találunk még nagylabdákat (fitball) és szülőszéket is. Ezeken kívül pedig természetesen mindent, ami törvényileg elő van írva, például oxigénpalackot és maszkot, újraélesztéshez szükséges teljes felszerelést, CTG-készüléket, infúziós felszerelést, gyógyszereket, gátmetszéshez, illetve gátvarráshoz szükséges steril eszközöket is. Mindenkit megnyugtatok, szárított békaláb és disznóbél nincs, sőt varázspálca sem. Egy otthonszülésnél a műtéti befejezésen kívül tulajdonképpen bármilyen beavatkozást el tudnak végezni a szülésznők, hiszen a szaktudásuk és a tárgyi feltételek is megvannak hozzá– mesélte.
Az édesanyák szerint teljesen más a szemlélet egy otthonszülésnél, mint a kórházban.
– Az otthonszülés kísérését vállaló szülésznők másképpen tekintenek a szülésre – mondta Heni. – Nem megoldandó problémaként gondolnak rá. Azt vallják, ez egy olyan képesség, ami a nőkben megvan, és ha nincs komplikáció, akkor ez a csodálatos dolog magától, külső beavatkozás nélkül végbe is megy.
– Ami segíthet ilyenkor egy anyát, az a türelem, az odafordulás, a támogatás, az empátia és az alázat – jegyezte meg Zsuzsi.
„Itt eldönthettem, hogy egy beavatkozásba beleegyezem, vagy sem.”
Heni szerint egy születésotthonban a szülésznő, és ez által az édesanya is hisz abban, hogy a nő képes megcsinálni a rá váró feladatot.
– A szülésemnél úgy voltak jelen a szülésznőim, hogy nem vettem észre a jelenlétüket. Mintha csak én és a férjem lettünk volna a szobában, mégis tudtam, hogy ha szükség van rájuk, jönnek és segítenek. Abban a néhány órában mi voltunk a legfontosabbak. Nem volt ott másik várakozó kismama, akinek át kellett volna már adnom a helyet, vagy nem éreztem azt, hogy siettetnek, mert mondjuk közeledik a műszakváltás időpontja – mondta Heni.
– Ha beavatkozásra van szükség, akkor tájékoztatnak róla. Elmondják az előnyeit, hátrányait, és dönthetek, hogy akkor ezt most szeretném, vagy sem. Adnak időt, ajánlanak alternatívát – hangsúlyozta Zsuzsi. Itt nem hangzik el például a jól ismert „Anyuka, most nyomjon!” mondat sem. Nincs irányított kitolás, és ez a szakasz nem kötelezően hanyatt fekve történik. Ez a pozíció egyáltalán nem természetes és szakmailag sem ajánlott, mivel a babának így a legnehezebb kibújnia, a gravitáció sem segíti őt. A statisztikák azt mutatják, hogy ha az édesanyák szabadon választhatnak testhelyzet, akkor guggolva, térdelve vagy négykézláb szülnek leggyakrabban. Ez egy születésotthonban magától értetődő, hiszen élettanilag ez a legmegfelelőbb – mondta el Zsuzsi.
Az édesanya lelki világát is figyelik szülés után
– Ha minden rendben, három órával a születés után hazamehetünk a babával – mesélte Zsuzsi. – Ez nem azt jelenti, hogy az anya és a kicsi magára lesz hagyva. Még aznap telefonon beszélünk a szülésznőkkel. Az első napon kijönnek vizitelni, ekkor egy gyermekgyógyász is megvizsgálja az újszülöttet. A következő napokban telefonon és személyesen is tartjuk a kapcsolatot, nagyobb vizitre pedig a második és a hatodik héten kerül sor. Ekkor megbizonyosodnak a méh megfelelő összehúzódásáról, illetve a gát tájékának folyamatos gyógyulásáról is– mesélte.
Heni úgy véli, a gyermekágyi gondozás abban különbözik a leginkább, hogy a bábapraxisokban dolgozó szülésznő nemcsak a testet vizsgálja, hanem figyeli az esetleges pszichés eltéréseket is. Az újdonsült édesanyák kérdőívet töltenek ki, és személyesen is beszélgetnek a szakemberrel az érzéseikről, hangulatukról. Így könnyebben ki lehet szűrni, ha valaki például gyermekágyi depresszióban szenved. Ez nagyon fontos, hiszen egy anya pszichés jólléte legalább annyira fontos, mint a fizikai jólléte.
