Muhel János több mint huszonöt évvel ezelőtt megismerkedett meg a szárazépítéssel. Ez a szakma akkoriban újdonságnak számított Magyarországon. Tanítványai sikereiről sokan olvashattak már, ez alkalommal viszont János lesz a főszereplőnk, akit munkájának elismeréseként a háromfős országos szárazépítő mestervizsga-bizottság tagjának választottak.
Egy remek tanár, aki sosem tanult pedagógiát. Motiváló oktató, aki a legtöbb pszichológiai „trükkjét” kézilabda-edző múltjából ültette át a szakmatanításba. Muhel János a Muép Kft.-nél gyakorlati oktatóként, a békéscsabai Kós Károly szakképző iskolában óraadóként tanítja a jövő szárazépítőit. Nehéz vele a sikereiről beszélgetni. Nemcsak azért, mert szerény, hanem mert ő valójában nem a saját, hanem a tanítványai eredményei által lett az, aki.
– Szerencsés vagyok, hiszen sok tehetséges szárazépítő tanulóm lehetett. 2013-ban kezdődtek a szakmai versenyek Székesfehérváron, amik eleinte pénzdíjas, felnőtt megmérettetések voltak. Egy kedves ismerősöm, Pete Zoltán állt elő az ötlettel, hogy a felnőtt brigádok mellett indítsunk gyerekeket is. 2014-ben tanítványomék, Lóczi Gábor és csapata elsős tanulókként megnyerték a felnőttek versenyét, a másik tanítványomék, Orosházi Márkék pedig másodikok lettek – mesélte büszkén.
János nem jár versenyekre. Tréfásan azt mondja, nem akarja lerombolni, amit a tanítványai már felépítettek. Számára nagyobb büszkeség azt látni, hogy a tanulói szép eredményeket érnek el. 2015-ben a Szakma Sztáron csúcsosodott ez ki, ahol Gábor országos I., Márk pedig III. helyezett lett.
– Egy szakmában két versenyzőm állt a dobogón. Fel sem tudtuk ezt fogni. A győzelem után a világbajnokságon Lóczi Gábor képviselte Magyarországot Abu Dzabiban . Ezt követte 2018-ban Európa-bajnokság, ahol a VI. helyezett lett, kiválósági érdeméremmel. Amit én a szakmában többedmagammal elképzeltem, azt Gábor valósította meg. Természetesen meg kellett tanítani az alapokra, ki kellett javítani a hibáit, de a legnagyobb érdem mégis az övé, hiszen a feladatot végül ő valósította meg. Egy országos versenyen a közelébe se mehetek, semmit sem segíthetek neki, mert ilyen esetben azonnal kizárnák – emelte ki János.
Visszajárnak hozzá egykori tanítványai
Gábor jelenleg a legmagasabb cím, a szárazépítő mester fokozat megszerzésére készül. Ennél magasabb szint jelen pillanatban nincs a szakmában. Ennek elérésében szintén János lesz segítségére.
– Ahhoz, hogy sikereket érjünk el, nekem ismernem kell a tanítványomat magánemberként is. Tudnom kell, honnan, milyen körülmények közül jött, milyen családi háttér van mögötte. Ha ki akarom belőle hozni a legjobbat, akkor észre kell vegyem, ha valami nincs rendben nála otthon, vagy ha zűr van a lelkében. Csak a nyugodt körülmények között zajló felkészülés után várható el a jó teljesítmény – folytatta János.
János párhuzamot szokott vonni a szakmatanítás és a sportedzőség között.
– Nagy elvárással vagyok a tanítványaimmal szemben is. Maximalizmusra nevelem őket, számomra a szakmában nincs pardon. De ha egy tanítvány bízik az oktatójában, akkor van jövője. Ha valaki felvállalja nálam a pluszt, nem ígérem, hogy világbajnok lesz, de el tudom juttatni a szakmában olyan helyre, ahová nem sokan jutnak el. Persze nem vagyok vaskalapos oktató, az ő véleményük is számít, tanulok a tőlük, mert ők másképp látják a világot. A legfontosabb, hogy sosem szabad becsapni őket. Egy gyereknél ezt a hibát csak egyszer követheted el, aztán soha többé nem fog megbízni benned. És sose követeljünk olyat, amit mi magunk nem tudunk megcsinálni – emelte ki.
János számára oktatóként a legnagyobb visszajelzés, hogy egykori tanítványa a mai napig megkeresik őt magánemberként is, és szakmai tanácsért is.
– A legelső szárazépítő tanulóm nyert egy ösztöndíjat Franciaországba, és azóta is kinn él. De ha hazajön, az első útja hozzám vezet. Szerintem ebben lehet mérni egy oktató „milyenségét”. Több egykori tanulóm is hozzám fordul segítségért, ha problémája van. Pedig már meglett emberekről van szó. De ha a vállalkozásukban gond adódik, felhívnak, és tanácsot kérnek. Számomra ezek a legfontosabb visszajelzések – mesélte büszkén János.
Megalakult a háromfős mestervizsga biztosság
A szárazépítés még nem rendelkezik nagy múlttal hazánkban. Magyarországon csupán 2015-ben lett hivatalosan elfogadott, TEOR számmal ellátott szakma. Ősztől válik elérhetővé válik a mesterképzés is, hiszen idén telik le a szakemberek öt éves független gyakorlati ideje. Mint minden új szakmánál, itt is fel kellett állítani egy mestervizsga bizottságot. Több megye is képzi majd a mestereket, de a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara országos szinten csupán egy vizsgabizottságot alakított meg, három fővel. A három bizottsági tag Wiesner György, a Knauf Műszaki részleg vezetője, Putler Csaba, a Knauf Üzletfejlesztési vezetője és Muhel János, aki majd az oktatás gyakorlati részéért felel. Az ő feladata lesz a kivitelezhetőség, a megvalósíthatóság és célszerűség ellenőrzése.
– A mai napig tanulok. Azt vallom, ha én nem megyek az új felé, akkor megtanítani sem tudom azt. Mindig egy lépéssel előrébb kell lennem a tanulóknál, hogy el tudjam magyarázni a tanulóimnak, mi miért van. Ez fitten tart. Szellemileg 13 évesnek érzem magam. Mert igen, tervezem még a jövőt. Gyönyörű eredményeket értünk el, de mindig van jobb. A 6. hely kiváló volt, de az 5. még jobb. Sőt a dobogón állni egy világ- vagy Európa bajnokságon még jobb. Ha első lett volna Lóczi Gábor, akkor is lett volna új célunk, mert megismételni még nehezebb egy ilyen teljesítményt. Szeretnék egyre jobb és jobb lenni. Igen, még most is. Részese lenni annak, hogy egy tanulóm újra világversenyen szerepel. Én az ő sikerüknek jobban tudok örülni, mint a sajátomnak. Ez oktatóként csak így működhet – zárta gondolatait János.
