Dél-alföldi táncokkal és dalokkal ismerkedhettek meg azok, akik felkeresték a Gellértegyházi Történelmi Emlékparkot szombat délután és részt vettek az ott szervezett táncházon. Az érdeklődőket a környékünkön honos ritmusok mellett jóféle zsíros kenyér és házi sütemények sokasága várta.
Aki járt már a gellértegyházi parkban, pontosan tudja, milyen hangulata van a két kemencével fűtött, hajdani, paraszti környezetet idéző közösségi épületnek. Itt gyülekeztek február 22-én – immár második alkalommal – a táncolni, beszélgetni szándékozók.
– Az apropó egyrészt az, hogy télen is legyen valami program, amit Gellértegyházára szervezünk, másrészt pedig az alapítvány ars poeticájával szorosan összefügg a népi hagyományok megőrzése, a hagyományápolás – tudtuk meg Gyevi-Nagy Lászlónétól, vagy ahogyan legtöbben szólítják, Anikótól, aki a Történelmi Gellértegyházáért Alapítvány koordinátora.
Anikó, miközben szorgosan kente a zsíros kenyereket, elmondta azt is, hogy az előző alkalommal a széki táncok voltak napi- pontosabban inkább táncrenden, és nagyobb érdeklődés kísérte a rendezvényt, mint várták.
– Bár elsősorban a helyi néptáncosok és családjaik jöttek, de így is elég sokan voltunk, és abban bízunk, hogy amint jobban híre megy a táncháznak, a létszám is nő. Szeretnénk, ha a jó idő beköszöntére annyian lennénk, hogy az egyébként nem fűthető Árpád-udvarházat is betöltsük – árulta el a közeli jövőre vonatkozó reményeiket.
A mostani rendezvényhez, akárcsak az elmúlt alkalomhoz, a Tekergők népi zenekar húzta a talpalávalót, a „szakmai hátteret”, azaz a táncok, dalok tanítását pedig a Harangos Néptáncegyüttes tagjai vállalták. Ők jelölik ki a táncházak tematikáját is, és ezúttal a Dél-Alföld hagyományaira esett a választásuk.
– Adta magát, hogy ez legyen a mai csapásirány, hiszen Orosháza és környéke is ehhez a vidékhez tartozik. Tulajdonképp a helyi táncokkal ismertetjük meg az érdeklődőket – mondta el Nagy László, az egyik „harangos”. – Az, hogy ebből az igen széles repertoárból mit veszünk elő, mindig a csapat összetételétől függ. Igyekszünk belekóstolni a teljes táncrendbe a páros táncoktól az ugrósokig – tette hozzá, majd rövidesen táncra is perdült a párjával, hogy némi ízelítőt adjon a szépen gyülekező résztvevőknek, mi vár rájuk az estébe nyúló program folyamán.
Voltak, akik már ekkor csatlakoztak hozzájuk, ráadásul az ifjabb generációt képviselve, aminek a szervezők külön örültek, hiszen a hagyományőrzés mellett a táncházak nem titkolt célja az is, hogy a fiatalok számára közösségi alternatívát nyújtsanak a szabadidő eltöltésére.
– Ahogy én emlékszem, annak idején egymást érték a mindenféle klubok, ifjúsági csoportok, ahová mehettünk, a háttérben megfelelő tárgyi és személyi feltételekkel. Saját helyiségeink voltak berendezéssel, felnőtt szervezővel, csak csinálni kellett. Manapság ebből nagyon kevés van, a fiatalok, ha épp nem sportolnak, alig tudnak összejönni valahol. Őket is keressük a programjainkkal, hiszen nálunk van hely, mi az alapítványtól pedig hozzátesszük, ami még kell – fogalmazott Anikó.
A táncháznak ezúttal is nagy sikere volt, a lassú és friss csárdások közben felcsendültek dél-alföldi népdalok, a szünetekben pedig előkerültek az anekdoták, így nem csak testmozgásból, de nevetésből is jutott bőven mindenkinek.
