Gyerekként fertőzte meg a labdarúgás világa Polyák Jánost, ami az elmúlt évtizedek során is mindig helyet kapott az életében. A nagypályán és kispályán eltöltött éveket követően sem szakadt el sportágától, gyakran játszik baráti körben és munkalehetőség szempontjából is szívesen segíti a fiatal játékosokat. Nem véletlen, hogy az ULE Bál díjazottjai közé is bekerült.
Az 1962-ben született Polyák János gyerekként szerette meg a labdarúgást, már óvodás korában is gyakran rúgta a bőrt csoporttársaival. 1971-ben igazolta le az akkori OMTK, első edzője Csonka Béla volt. Fokozatosan végigjárta a korosztályos csapatokat (serdülő, serdülő1, ifi, ifi1), majd 1979-ben a felnőttcsapatban is bemutatkozhatott.
– Nagyon fiatalon kaptam meg a lehetőséget, hogy jobbhátvédként az akkori NBII-es csapat tagja lehettem. Hatalmas élmény volt, de korán jött egy sérülés, ami visszavetett. Akkoriban még a térdsérülések kezelése vágással zajlott, így engem sem műtöttek, hanem konzervatívan pihenéssel kezeltették. Hosszú idő után épültem fel, de a főiskolás éveim alatt már újra játszottam Mezőtúron – mesélte Polyák János.
A főiskolai éveket követően Orosházára hazatérve gépészüzemmérnökként helyezkedett el, emellett a Rákóczi Vasasban is játszott, egykori ifiedzője, Lenti József irányítása alatt. A nagypályás focit 1987-ben fejezte be, szeretett sportágától azonban esze ágában sem volt végleg elköszönni. Következhetett a kispályás bajnokság.
– Egy ikonikus csapat, a Scnell-ex tagja voltam több évtizeden keresztül. Rengeteg csapattal találkoztam az akkori kispályás futballban. Ha még visszább megyek egy kicsit az időben, ifikoromban előfordult, hogy nagypályás labdarúgó bajnokságot is rendeztek Orosházán több csapat részvételével. És igazából mind a mai napig szívesen játszom, igaz már inkább csak a régi barátokkal – idézte fel.
Az orosházi labdarúgást továbbra is figyelemmel kísérte, mint ahogy a nemzetközi és válogatott eseményeket is. Gyakran utazott el nézőként is Európa leghíresebb stadionjaiba is, számos nagy generációt megnézve. Családi vállalkozásukat, a Vasex Kft.-t 1990 óta működteti, az 1996-97-es időszak óta mindig foglalkoztatott labdarúgásban szocializálódott munkatársakat.
– Az orosházi labdarúgásban évekig edzősködő unokaöcsém, Polyák László kérésére mindig is igyekeztem a fiataloknak segítő kezet nyújtani munkalehetőség szempontjából. Mindig azt vallottam, hogy aki egyszer belép az öltözőbe, aki már egyszer legyőzte önmagát, az a munka világában is meg fogja állni a helyét. A jelenlegi aktív labdarúgók közül például Simon Róbertet és Deli Lajost is a munkatársamnak tudhatom – tette hozzá.
Polyák János segítőkészségét az OMTK-ULE elismeréssel jutalmazta, a február 1-én rendezett bálon ő is bekerült a díjazottak közé.
– Nem mondanám, hogy számítottam rá, abszolút meglepetésként ért az elismerés. Mindig is próbáltam mérsékelt, jobbító szándékú véleményeket küldeni a vezetőség felé, így örülök és egyben megtisztelő, hogy Lászik Gábort követően én is díjazott lehettem – mondta az elismerésről.
Hozzátette, pozitívumként látja a város sportéletében, hogy sokan helyezkednek el különböző pozíciókban abban a sportágban, melyben gyerekkorukat eltöltötték. Így volt ez az ő esetében is, irodáját régi ereklyék és csapatképek díszítik, de a legjobban mindig az aláírt labdáknak szokott örülni.
