„Amikor a fűzfa rügye nagyobb, mint a pocok füle, már lehet menni horgászni” – tartja a mondás. Most még nem nagyobb, de Szilvási Szilárd horgász világbajnok szerint már most is érdemes.
Ilyenkor, februárban a horgászoknak már igen csak viszket a tenyere egy kis pecára a hosszú téli kényszerpihenő után. Különösen igaz ez, ha – mint mostanában – tíz fok felett van a nappali hőmérséklet és éjjelente sem fagynak be a vizek. Szakemberek szerint, ha bedobáskor nem koppan az ólom, már érdemes próbálkozni. Igen ám, de milyen halra horgásszunk? Milyen csalival, milyen etetőanyaggal, milyen szerelékkel lehetünk ilyenkor is eredményesek? Erről kérdeztük a világbajnokot.
Szerelés
– Leginkább a jól bevált, megszokott helyeket érdemes felkeresni. Az első dolog, hogy minél inkább finomítsuk le a szerelésünket. Ki-ki a saját felszereléséhez mérten tegye ezt. A legvékonyabb előke, legkisebb horog, stb. Ez horogból nálam 20-as méret, de például ha valaki nyáron, bordás kosaras, fenekező szereléssel, kettes méretű horoggal pontyozik, most próbáljon lemenni legalább nyolcas-tízes méretig és igaz ez a zsinór vastagságra is. Inkább fárasszunk finomabb fékkel, ha oda jut a dolog – kezdi Szilvási Szilárd.
Etetés
Köztudott, hogy ilyen vízhőmérsékletnél a halak életritmusa, emésztése még igen lassú. Kevesebbet és ritkábban esznek, ne lakassuk jól tehát őket, hanem csak csaljuk a horgunk közelébe. És itt következik az egyik „bajnoki” praktika.
– Az etetőanyagok közül célszerű a sötét színűeket választani, legyen akár method kosár, feeder,- vagy bordás kosár, vagy akár úszózás. Nem feltétlenül feketét, lehet egy barna, vagy bordó is, de legyen lehetőleg apróbb szemű. Ilyenkor még kerülni érdemes a világos, sárga anyagokat, ami riasztó lehet a tiszta vízben, a sötét fenéken. Én szoktam ilyenkor az etetőanyagba egy kis földet keverni. A földet nem eszi meg, ez vivő anyag, kicsit felhősít is (pl. a fekete lösz) és nem lakatom jól a halat – magyarázza Szilárd.
Csalik és halak
Halak tekintetében elsősorban a keszegfélék a jellemzők ez idő tájt, de a kárász, a ponty is megmozdul.
– Ilyenkor érdemes, főleg álló vizeken a nagytestű kárászra horgászni. Érdekes, hogy a Kákafokon például tavasszal gyönyörű, félkilós, kilós kárászokat foghatunk, míg szezonban alig jelentkezik. Ugyan ez igaz a bodorkára is. Érdemes megpróbálni két szem piros pinkivel, vagy csonti-pinki kombóval, a lényeg, hogy a kis horgokhoz találjuk meg a megfelelő méretű csalit. Method technikánál most talán inkább a wafters, mint a pop up a nyerő. Ne feledkezzünk meg az élő csalikról sem. A törpeharcsa még nem aktív, a ponty és a dévér pedig nagyon szereti a gilisztát, csontit.
Hol?
A hely megválasztása már nehezebb kérdés, de talán a leglényegesebb. Figyelnünk kell az épp aktuális időjárásra.
– Ha süt a nap, tíz fok felett van a hőmérséklet, akkor érdemesebb a vizünk fél-sekélyebb részeit keresni és nem a legmélyebb pontokat. Ha viszont borús, rossz idő van és a sekély víz hidegebb, szinte biztos, hogy visszahúzódnak a mélyebb, valamivel melegebb részekbe – tanácsolja a világbajnok.
Ennyit a februárról. Sorozatunk következő részével márciusban jelentkezünk. Addig is: hajrá horgászok, görbüljön!
