Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án a medvék jósolják meg, mikor várható a tavasz érkezése – tartja az erdélyi eredetű néphiedelem.
Mária negyven nappal Jézus születése után mutatta be a kis Jézust a jeruzsálemi templomban. A jelen lévő idős Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered az egyik legrégebbi szentelmény: a szentelt gyertya, és a gyertyaszentelés szokása is – írja a Sokszínűvidék.24.
A néphagyomány azonban a tavaszvárásra fordít nagyobb figyelmet ezen a nap. Ekkor ébred fel téli álmából a barnamedve, majd barlangjából kitekintve megállapításra jut a tavasz közeledtét illetően. Legalábbis a néphagyomány szerint. Ha a medve meglátja az árnyékát a napsütésben, akkor visszabújik aludni, a tél még folytatódik. Borús időben nincs árnyék, így annak hiányában bizakodóan tekint a jövőbe, ez azt jelenti ugyanis, hogy hamarosan jön a tavasz.
A hiedelem Erdélyből származik, az irodalomban pedig Jókai Mór Az új földesúr című regényében jelenik meg először az időjós medve alakja.
A Fővárosi Állat- és Növénykert medvéje pechünkre meglátta árnyékát. A Balu névre keresztelt medve szerint nem lélegezhetünk fel, hiába a hétvégi tavaszias idő, tovább folytatódik a tél.
