Van egy család Orosházán, ahol apa a gyerekekhez angolul, anyához viszont magyarul beszél. És ugyanez igaz a gyerekek esetén is, anyához magyarul, apához viszont csak angolul szólnak. Ebben a családban egyedül anya beszél mindenkivel az anyanyelvén.
Apa, (akit nevezzük T-nek) magyar anyanyelvű. Két tannyelvű gimnáziumban tanult, később felsőfokú nyelvvizsgát szerzett. A főiskolán gazdasági angollal bővítette tudását. Tanulmányainak és munkájának köszönhetően több mint 20 éve napi szinten használja ezt az idegen nyelvet, mégsem gondolja, hogy perfekt lenne belőle. Úgy véli, csak az lehet perfekt, aki angol anyanyelvi környezetben nőtt fel vagy járta ki az iskoláit, vagy aki fiatal felnőtt korában tudatosan, igényesen, fáradtságot nem kímélve tanulta azt, persze szintén anyanyelvi környezetben. Ettől függetlenül mégis úgy érezte, gyermekei érdekében megpróbálkozik egy hatalmas feladattal, azzal, hogy minden körülmények között ő csak angolul fog szólni hozzájuk.
– Nehéz megmondani, hogy konkrétan honnan jött az ötlet. Már a családtervezés időszakában foglalkoztatott a kérdés. Mindig is szerettem utazni, érdeklődtem az idegen nyelvek iránt és szerettem volna, ha a gyerekeimet már kicsi korban legalább fogékonnyá tudnám tenni arra, hogy léteznek más nyelvek is a magyaron kívül, ugyanúgy, ahogy más országok is a Földön. Igazából ez vezérelt, meg az, hogy ezen a nyitottságon túl talán tudnék nekik adni valamit, ami hasznukra válhat, amiben talán egy kis előnyre tehetnek szert – mesélte T.
Hogyan működik a rendszer? Csak te, és csak a gyerekekkel beszélsz angolul?
Igen, a lényeg, hogy én a gyerekekhez ne szóljak magyarul, hogy ne okozzak kavarodást. Egy ember = egy nyelv. Anyáé a magyar anyanyelv. Az anyjukkal magyarul beszélek a gyerekek előtt is. Ha közérdekű közlendőm van a családnak, ami a gyerekekre is vonatkozik, akkor azt inkább angolul mondom. Például „Indulunk.”, „Sietnünk kell!”, „Oda nézzetek!”, „De hideg van!” Ha csak Anyának szól, akkor magyarul mondom. Anya is érti az angolt, és egy kicsit beszéli is. Szerintem sokat tanult, mióta gyerekeink vannak. Nagyobb magyar nyelvű társaságban értelemszerűen én csak a gyerekeimhez szólok angolul, mindenki máshoz magyarul. Kicsi korukban, amikor „észrevették”, hogy tudok magyarul, volt egy kis bizonytalanság bennük emiatt, de leültünk és megbeszéltük, hogy miért csináljuk ezt: Azért, hogy megtanuljanak egy másik nyelvet is, és ezáltal az esetleges további nyelvek könnyebbek legyenek. Azóta minden rendben van.
Az anyanyelv elsajátításához is idő és türelem kell, nem csak ehhez
T. bevezetett még egy szabályt: ha csak hozzá beszélnek a lányok, akkor ő csak az angolt érti. Nem engedélyezett a vegyes nyelvű párbeszéd.
– Nyilván nem tudhatnak minden szót angolul, de akkor meg kell kérdezniük angolul, hogy hogy mondjuk ezt vagy azt azon a nyelven. Én pedig megmondom nekik, ha tudom, és akkor ezt az új szót beépítik a mondandójukba. Ha nem tudom, akkor megnézzük együtt a telefonszótárában és megtanuljuk. Ez nyilván türelmet igényel, de a gyerekek magyarul sem tudják minden szónak a jelentését, azokat is el kell magyarázni, tehát az anyanyelv elsajátítása is időigényes.
Mit szólt hozzá a feleséged, a család?
– Természetesen az egészet a feleségemmel való egyetértésben kezdtük el. Együtt néztünk utána a fellelhető tapasztalatoknak, tanácsoknak még az első gyerek születése előtt. A bővebb családban vannak kritikusok, régebben egy-két vita is kialakult a téma körül, de ezek mára elcsitultak.
Volt olyan szituáció, amikor tényleg nagyon nehéz volt tartani magad az angolhoz? Amikor alig bírtad ki, hogy ne szólalj meg magyarul?
– Igen, a kritikus helyzetek általában azok, amikor dühös vagyok, vagy valami sérülés ér, és hirtelen fájdalmamban fel kell kiáltanom. Párszor előfordult, hogy ilyenkor indulatból magyarul szólaltam meg a gyerekek jelenlétében. Ekkor kinevettek, hogy eltévesztettem a nyelvet.
Mikor a lányok kisbabák voltak, „baba angol nyelvet” használtál? Ezt külön meg kellett tanulnod?
– Igen, ez egy külön „szókincs”, bár be kell vallanom, nem nagyon mélyedtem el benne, magyarul sem kenyerem a gügyögés. Amit viszont megtanultam, az a babázáshoz szükséges tárgyak, eszközök angol nevei, pl. cumi, bili, stb. Ezekkel korábban nem találkoztam a hétköznapi angol nyelvben, pláne nem az üzletiben.
Nem okozott a lányaidnál ez kavart, zavart? Nem keverték a két nyelv szókincsét?
– A legelején volt egy kis keverés, amikor még magyarul is kevés szót ismertek, és nem tudták, hogy melyik szó melyik nyelvből van, vagy pedig történetesen csak az angol megfelelőjét ismerték. Például „Felveszem a hood-omat.”. A „hood” csuklyát, kapucnit jelent. De ez rövid időszak volt, amikor még kevés emberrel voltak kapcsolatban, szinte csak a családdal. Később a magyar nyelv egyértelműen felülkerekedett, mivel egyre több magyarul beszélő emberrel találkoztak. A kicsi egyébként bitangabb, ő gyakran keveri – persze nem engedem -, de a nagy rendkívül szabálykövető, ő nagyon odafigyel, hogy ne keverje, vagy rendesen rákérdezzen az ismeretlen angol szóra.
Milyen szinten/fokon beszélnek most ők? Hány évesek?
– Majdnem 9 és majdnem 7 évesek. A szintet az alapján tudnám meghatározni, amit a külön angoltanárjuk mondott. A nagyobbikkal, aki harmadikos, most veszik az ötödikes könyvet a nyelvtan rendszerezése végett, de a tanár szerint a beszédben egyértelműen előrébb van, mint akár a nyolcadikos diákjai. Reálisan én ezt még alapfoknak mondanám. A kicsi elsős, még csak most tanul írni magyarul is, tehát nála még csak a beszélt nyelvet lehet megítélni, kb. ott van, mint a nagy ugyanilyen idős korában, szókincs szempontjából kezdő szinten, csak gyorsabban, gördülékenyebben beszél, mint egy átlagos magyar kezdő, aki iskolában tanulja.
Ismersz olyat, aki ezt próbálta, de feladta?
– Igen, két példám is van, mindkét esetben ugyanúgy az apáé volt az idegen nyelv, csak az nem az angol volt. Az egyiknél, ahogy kamaszodtak a gyerekek, komolyodtak a megbeszélendő témák is, így egyre nehezebb lett a kommunikáció. Végül feladták. Én úgy gondolom, a gyerekeknek addig is hasznukra volt. A másik esetben még kisgyerek korban vége szakadt azzal, hogy a gyerek mindig magyarul válaszolt az apjának, és ezt ő „megértette”, megengedte. Innen már csak egy apró lépés volt, hogy az apa is átváltson magyarra. Hogy nálunk hogy alakul, nem tudhatjuk, még kitartok.
