És minden vita azzal ér véget és mindenre, de tényleg mindenre megoldás az a mondat: ” Do you wanna cup of tea?” – meséli Jankov Gyöngyvér, aki két és fél éve költözött Orosházáról Írországba. A kétgyermekes családanya osztotta meg az OrosCaféval a szigetországban szerzett tapasztalatait.
Két és fél évvel ezelőtt döntött úgy Jankov Gyöngyvér, hogy külföldön próbál meg boldogulni. Nem volt egyszerű a váltás, hiszen egyedülálló anyaként próbált szerencsét Írországban. A döntés előtt az Orosházi Női Kézilabda Club alkalmazottja volt, ahol az adminisztratív munkáért volt felelős.
– Nagyon szerettem a munkahelyem, az eddigi legjobb hangulatú állásom volt. Sajnàlom hogy így kellett döntsek, de mint egyedülàllò anya már nehèz volt finanszírozni a költsègeinket otthon. Nem láttam a reményt, hogy többek között saját lakáshoz jussak és egyről a kettőre haladjak az életben. Édesanyám már régóta kint él, többször hívott és végül hallgattam rá – kezdi a történetét 34 éves Gyöngyvér.
Háromszor több munka és hátrányos megkülönböztetés
Nagy reményeket fűzött a költözéshez. Hitoktatói végzettséggel keresett és talált is állást, több óvodában is kisgyermeknevelőként dolgozott, előbb egy Dublin melletti településen, majd jelenlegi lakhelyén Ennisben is. Az első hónapok mentálisan és fizikálisan is megviselték, de segítségére voltak édesanyjáék. Egy könnyebb és zökkenőmentesebb élet helyett háromszor több munkát és hátrányos megkülönböztetést kapott.
– Olyan fizetést reméltem, amiből a hónap végén marad is, de arcon vágott a szomorù tèny, hogy a bérlet árak az egekben és mint frissen érkezett, ír referenciák hiányában csak minimálbér jöhetett szóba. A magyarországi viszonyokhoz képest hiába nagyobb a fizetés, ha a lakhatás és főleg a szolgáltatások jóval drágábbak – részletezi, majd hozzáteszi, hogy a legrosszabb tapasztalatai az ír egészségüggyel és a bürokráciával voltak kapcsolatosak. Az ügyintézés kint rendkívül körülményes és sokszor maguk a hivatalnokok sem tudják mi a megoldás egy-egy problémára.
– A kórházi kezelések pedig súlyos összegekbe kerülnek, egy család biztosítása körülbelül 800-1000 Euró és nem jár plusz előnyökkel, alig térít valamit. Az orvosok felkészültsége is hagy kivetni valót. A magángyógyászat nagyon drága.A várólisták hosszúak, például egy bőrgyászati vizsgálatra nyolc hónapot vártam. A szülészet és terhesgondozás viszont kifogástalan volt, ebben az egyben jobban teljesít az itteni a magyar egészségügynél. Írországban egy jó háziorvos aranyat ér. Rendkívül felkészültek, csak a legszükségesebb esetben küldenek el szakrendelésre, maguk diagnosztizálnak és kezelnek – sorolja.
A “majd lesz valahogy” érzés
Fiának hamar és könnyen sikerült beilleszkednie, a tanárok és az osztálytársak is segítőkészek voltak, nem divat a cikizés. Az iskolában erre nagyon odafigyelnek, meglátása szerint sokkal gyerekbarátabb az oktatás Írországban. Kornél megtalálta a helyét, karácsony előtt egy gyerekeknek szánt programozói versenyt is megnyert.
Számára már kicsit nehezebben ment a beilleszkedés. A hűvösebb, esős időjárást például a mai napig nem tudta megszokni, illetve a magyar mentalitást is azonnal le kellett vetkőznie. Gyöngyvér szerint az ír emberek kevésbé görcsösek, inkább nyugodtabbak, nem izgulják túl a dolgokat.
– Egyik hétfőn nem jött a vonat, majd az információs pultban a hölgy mosolyogva közölte, hogy a mozdonyvezető részeg. Ha jobban lesz, akkor jön, de nem biztos. Otthon ez nagy szenzáció lenne. Itt elintézik annyival, hogy hosszú volt a hétvége. És minden vita azzal ér véget és mindenre, de tényleg mindenre megoldás az a mondat, hogy “Do you wanna cup of tea?” (Kérsz egy teát?) – meséli nevetve, hozzátéve, hogy száz százalékosan sosem tud majd beilleszkedni. Ahogy Gyöngyvér fogalmaz, az írek ugyan elfogadóak, de akkor is mindig kívülálló marad, aki folyton fázik és citrommal issza a teát.
Mondja mindezt úgy, hogy a szerelem is megtalálta odakint, ebből a kapcsolatból tavaly októberben egy gyönyörű kislány is született. Emiatt egyáltalán nem bánta meg az ír kalandot, de hozzátette, hogy ha nincs Barry és Szirsa valószínűleg már hazaköltözött volna Magyarországra.
A zene sosem állt tőle távol – a Duna TV Fölszállott a Páva című műsorában is megmutathatta tehetségét – éppen ezért a gyereknevelés mellett hegedülni tanul, ismerkedik az ír népzenével. Már a májusi vizsgáira készül, amely után magántanárként zenét oktat majd.
