Folyamatos ingerek azonnal. Állandó figyelemlekötés. Mi kell a gyermekünknek? Hány órát üljön a tévé vagy számítógép előtt egy nap? Segíti vagy gátolja a fejlődését a sok kütyüzés? Mennyire befolyásolja a gyerek szokásait az, amit a szüleitől lát? Most megtudhatod!
Itt volt a téli szünet hosszú két hete, amit sokan a gyerekeikkel együtt otthon töltöttek. Tegyük a szívünkre a kezünket! Hány órát ült a gép vagy a tévé előtt gyermekünk? Csak reggel egy mese, aztán a délutáni pihenőidőben egy kis telefonozás, meg persze este elalvás előtt még egy mese vagy játék, az már úgyis a napi rutin része. Nem török pálcát senki felett, nálunk is gyakran megesik az ilyen. Épp ezért voltam kíváncsi arra, mit is rontok el ezzel. A válaszokat és azok magyarázatát a Székács iskola és óvoda pszichológusa, Kovács Annamária mondta el.
– Megoszlanak a vélemények arra vonatkozóan, hogy egy gyermek hány éves kortól használhatja a digitális eszközöket, illetve, hogy mennyi időt tölthet el egy nap a képernyő előtt. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia ajánlása szerint a 18 hónapnál fiatalabb gyermekeknél fontos elkerülni a képernyőt, kivéve a videócsetet. 18 hónapos kortól 24 hónapos korig a szülő választhat a gyermekhez illő műsort, amelyet közösen együtt néznek meg. 2 éves kortól 5 éves korig szintén érdemes a szülővel közösen együtt nézni a műsort, és a képernyő előtt töltött idő maximum egy óra lehet. 6 éves kortól felfelé a különféle médiaeszközök használatában fontos egy következetes időkorlátot felállítani, és a tizenéveseknek sem szabadna naponta 2 óránál többet a képernyő előtt tölteni – mondta el a pszichológus.
Online világ, offline élet
Érdemes itt megállni és számolni. Az ovis korosztálynál egy óra, az iskolásoknál kettő. Ez nagyon kevésnek tűnik, főleg, ha megpróbálom összeadni a fent említett reggeli, déli, esti „adag” óraszámait. És még egy fontos információra hívta fel Kovács Annamária a figyelmet.
– Más ajánlások még kiegészítik a fentieket azzal, hogy elalvás előtt legalább egy órával kerülni kell mindenféle digitális eszköz használatát, mivel kihat az alvás minőségére és mennyiségére – folytatta.
Elalvás előtt kerüljük ezeket az eszközöket! Egy kedves óvónő ismerősöm mesélte nemrégen, hogy mikor a gyerekekkel az esti rutinról beszélgettek, kiderült számára, hogy a csoportjában 10-ből 9 gyerek tévére, vagy telefonnal a kezében alszik el. Ez elég rossz arány.
A másik fontos kérdésem ezután adta magát. Mennyire fontos folyton, egész nap, konkrétan reggeltől estig lekötni a gyerekek figyelmét? Nem csupán mi, szülők gondoljuk azt, hogy kicsikénk akkor érzi jól magát, ha sok ingert nyújt számára a környezete? Azt, hogy a háttérben látható mesén kívül kell még a kezébe egy tablet is, amin közben játszhat?
– A gyermekeknek a fejlődéshez és az idegrendszerük éréséhez rengeteg mozgásra van szükségük – folytatta Kovács Annamária. – A képernyő előtt töltött idő alatt nem mozognak, passzívak. Ha mesenézés közben esznek, nem a testük jelzéseire figyelnek, hanem a mesére, így többet is ehetnek a kelleténél, ami akár elhízáshoz is vezethet. A másik oldalról fontos, hogy a gyerekek kellő időt töltsenek szabad játékkal, amely leginkább fejleszti a képességeiket. Sok szülő tart attól, hogy unatkozni fog a gyermeke, ha nincs program, nincsenek lekötve, nem nézhetik a mesét a képernyőn. Dr. Vekerdy Tamás híres gyermekpszichológus is megfogalmazta, hogy sokszor a sarazás, homokozás, bújócskázás, futkározás sokkal nagyobb élményt nyújt a gyermekeknek, és jobban el tudnak mélyedni ezekben a tevékenységekben, mint a különböző szervezett programokban – mondta a pszichológus.
Fejleszti vagy tompítja? Nézi vagy bambulja?
Az interneten és tévében megtalálható mesékhez, videókhoz gyakran hozzáfűzik, hogy a gyerekek milyen képességeit fejlesztik. Például a szociális vagy kognitív kompetenciát vagy az idegennyelv-tudást. Bizonyára van erre példa, de valószínűleg nem ez a legjobb módszer.
– A gyermekek képességeit leginkább az offline tevékenységek fejlesztik, a már említett szabad játék, illetve a mese hallgatása, amit a szülő felolvas vagy fejből mesél el, és kevésbé az online tevékenységek, mint például a fejlesztő idegen nyelven hallgatott mese. Nem azt mondom, hogy ilyeneket tilos nézni a gyermekeknek, de fontos, hogy az életkorának megfelelően korlátozott legyen a képernyő töltött idő, és a szülővel közösen nézze ezeket a meséket is. Érdemes elgondolkozni azon is, hogy miért szeretnénk, hogy gyermekünk fejlesztő meséket nézzen a táblagépen. Lehet, hogy szorongunk amiatt, hogy lemarad az idegen nyelv tanulásában, vagy más indok van emögött – tette fel a kérést a pszichológus.
Aki idáig eljutott az olvasásban, az most figyeljen jól! Számomra ugyanis itt érkezett el a beszélgetés legtanulságosabb pillanata.
– Fontos megjegyezni, hogy a gyermekek főként arra figyelnek, amit a szülő és más felnőtt tesz, és kevésbé arra, amit mond. Hiába kérjük, hogy ne telefonozzon vacsora közben, ha mi magunk is válaszolunk az üzenetekre családi étkezés során. A tanulásnak egyik módja az utánzás, és az említett esetben a gyermek csak leutánozta a szülő viselkedését. Másrészről meg kell említeni, hogy ha a gyermek vagy a szülő egyedül netezik vagy játszik a telefonján, akkor minden képernyő töltött idő kevesebb együtt töltött időt jelent a családdal. Fontos, hogy a telefon és táblagép ne legyen digitális bébiszitter! – hangzott el a kulcsmondat a szakembertől.
Offline barátságok, igazi kapcsolatok
Persze, mondhatjuk, hogy nem csak rajtunk múlik. Nem csupán a mi felelősségünk. Hogy a világ ilyen, és hogy a mai kor megköveteli, hogy az ember ismerje és használni tudja a különféle digitális eszközöket. Ez valóban így van. Az iskolában és más közösségekben pedig már nem csak a szülő hat a gyermekre, hanem a kortársak is. Ez is igaz, mint ahogy az is, hogy az a gyermek is kíváncsi lesz a telefonos játékokra, akinek a szülei nem telefonoznak.
– Nem a teljes tiltás a megoldás. Nem erről van szó. De minden esetben szülőként fontos támogatni a nem-online barátságokat! A virtuális világban nem tudnak a gyerekek társas készségei fejlődni, csak a valóságban. Egyszerű módja ennek, ha áthívjuk gyermekünk barátait magunkhoz, hogy együtt játszanak a kertben, vagy együtt elmehetünk a játszótérre –tanácsolta a pszichológus.
A digitális eszközök használatakor az ingerek gyorsan és azonnal érkeznek, így hamar érvényüket és intenzitásukat is vesztik. A szociális kapcsolatok élénkítése és az offline életben való létezés rávilágít minket arra, hogy a valóság ennél sokkal lassabb, és sokkal kevesebb azonnali érzést, visszajelzést nyújt, mint az online világ. Érdemes azonban elgondolkodni azon, melyik tölt meg minket és tölti meg gyermekeinket valódi élménnyel.
Míg ezt a cikket megírtam, a gyermekeim legalább háromszor próbálták meg lecsapni a kezemről a számítógépet. Mivel minden alkalommal nemet kellett mondanom, így „kénytelenek voltak” mással lekötni magukat. Mire végeztem, a kincskeresős, kalózkapitányos játék már akkorára nőtte ki magát a hátam mögött, hogy a nappali összes szőnyege, párnája, széke része lett az általuk épített birodalomnak. Igen, a játék rumlival jár. Aztán meg pakolással. Ilyenkor mégis úgy érzem, megéri.
