Az Orosházi Élet idén decemberben pályázatot hirdetett. A három legszebb karácsonyi történetet kerestük, de ennél jóval több érdekes és megható emléket osztottak meg velünk az olvasók. Úgy gondoljuk, ezek a mesék mind érdemesek arra, hogy közzétegyük őket.
Kálmán Imréné: Emlék
Sokat gondolkoztam azon, hogy melyik karácsonyi emlékemet írjam le, mert a közel 73 év alatt nagyon sok kedves emlék eszembe jutott. Kezdve a gyerekkoromtól, majd amikor megszülettem az iker gyermekeink, majd utána az unokák. Mind-mind nagyon kedves emlék. De mégis az ötvenes évek eleji, a gyermekkorom karácsonyai a legszebbek.
Heten voltunk testvérek, igen szegény körülmények között, de annál nagyobb szeretetben neveltek a szüleink bennőnket. Én hetedik gyerek voltam, és csak én meg a bátyám, a két legkisebb kaptunk ajándékot a Jézuskától. Kisiskolás voltam, és emlékszem, hogy az iskolában már akkor is készültünk a karácsonyra. Nagyon sok szép műsort tanítottak nekünk, amit karácsony este adtunk elő. És mikorra hazamentünk, meghozta a Jézuska a karácsonyfát, amit a nagyobb testvéreim díszítettek. Nem volt ám akkor szaloncukor, meg díszek. Krepp papírba csomagolták a kockacukrot, meg keménypapírból vágtak ki angyalkákat, meg Télapót, csengőt, és azt rakták a fára…De gyönyörű volt.
Egyik karácsonyra én egy szép nadrágot kaptam, meg a nővérem által készített babát. A bátyám meg gumicsizmát és egy szájharmonikát kapott, amit utána édesapánk nagyon megbánt.
Másnap kimentünk a jégre szánkózni, és én kiszakítottam a nadrágomat, szegény bátyám alatt meg beszakadt a jég, és az kivágta az ő csizmáját. Alig mertünk hazamenni, hogy mit kapunk otthon, de hála Istennek megúsztuk egy kis fejmosással. Az én nadrágomat megvarrta az édesanyám, a csizmát meg megragasztották.
