Az Orosházi Élet idén decemberben pályázatot hirdetett. A három legszebb karácsonyi történetet kerestük, de ennél jóval több érdekes és megható emléket osztottak meg velünk az olvasók. Úgy gondoljuk, ezek a mesék mind érdemesek arra, hogy közzétegyük őket.
Jártó Róza: Az ajándék
Megint karácsony közelgett. Főhetett a fejem, hogy miképpen tegyem emlékezetessé a tizenegy éves gyerekemnek ezt is. Pár szaloncukor, pár darab csoki és még egy zacskó töltött cukorka is… Megvettem a piacon régi újságot, ami a repülőkről szólt. Az ilyeneket szerette nézegetni.
A fenyőfát pár lenyesett meggyfaág képviselte. Sikerült vennem még egy egész zacskó fagyasztott liba far-hátat. Ehhez savanyúságnak egy kiló savanyú káposztát is vettem. Úgy gondoltam, hogy ami a káposztából maradna, azt elteszem a szilveszteri káposztához.
Végül is elég szépre és emlékezetesre sikeredett ez az ünnep is. Nekem két ünnep között mennem kellett dolgozni, így a gyereknek mindig készítettem valami kis levest, amit a téli szünetben el tudott fogyasztani. Az egyik ebédre való bableves volt.
– Anyuci! Nagyon finom a leves, de olyan furcsa íze van – jegyezte meg a gyerekem.
– Jó ízlésed van kisfiam. Kimaradt a babérlevél, mert arra már nem maradt pénzem a boltban.
Ezt a magyarázatomat el is fogadta a gyerek, pedig a fokhagyma és a kolbász is hiányzott a levesből. Az ízt egy kis belefőzött szalonnabőrke adta meg. Minden esetre ezt ettük két napig korlátlan kenyéradaggal.
Az életem úgy alakult, hogy a gyerek és én is bakok vagyunk, és mindketten januáriak. Nekem 2-án van a születésnapom. Ez a nap a szilveszter miatti munkaidő áthelyezések révén még munkaszünetnek számított, így én is otthon voltam. Gondoltam, jól kialszom magam. Igaz hallottam én a mozgolódást a konyhából, de nem igazán foglalkoztam vele, élveztem a lusti’ nap örömét a hencsikélést’. Félálmomban valami finom illat ütötte meg az orrom. Kimentem a konyhába. A gyerek ott állt a szépen megterített asztalnál. Az asztalon kávé, tea, a kenyérkosárban friss kenyér, zsír és hagyma felszeletelve. Ez a sok, szépen elrendezett gyönyörűség mind rám várt. A gyerek még a széket is a fenekem alá tolta, mint a televízióban látott filmbéli pincérek. Mindenben kiszolgált. Én meg nem győztem puszilgatni az én kincsemet, nem tudva, hogy a meglepetés csak eztán jön.
Reggeli után pedig egy újságpapírba szépen becsomagolt ajándékot nyújtott át. Bevallom, izgatottan bontottam ki, habár biztos voltam, hogy egy általa készített rajz vagy valami ilyesmi lesz benne. Nem az volt. Egy csomag babérlevél…
Csak néztem, néztem könnybelábadó szemmel életem legértékesebb ajándékát, amit a legdrágább embertől kaptam, az akkor tizenegy éves fiamtól… .
Azóta eltelt 17 év. Nem hiszem, hogy hálátlan lennék, és senki nem hiszi, hogy nem örülök a most kapott hatalmas televízió ajándéknak, de nekem mégis akkor lábad könnybe a szemem, ha arra a másik ajándékra gondolok, a babérlevélre, amit a fiam úgy vásárolt meg a sarki boltban, hogy az egyik karácsonyi csokiját becserélte rá.
