Mindannyiunk számára kisebb-nagyobb megrázkódtatást jelentett, mikor rájöttünk, hogy nem a Télapó, hanem szüleink helyezik a csomagot a szépen kipucolt és ablakba kitett cipőinkbe. De tulajdonképp ki is ez a Télapó?
Az eredeti Mikulás, Szent Miklós legendája Kisázsiából, Anatóliából származik. Myra város püspöke egész életét (és családja vagyonát) a szegények és a gyerekek megsegítésének szentelte, mégis életének egyetlen apró mozzanata miatt vált világszerte ismertté. A legenda szerint Miklós püspök szomszédságában egy nagyon szegény ember lakott, eladósorban lévő három lányával. Egy nap, amikor a lányok azon vitatkoztak, melyikük adja el magát rabszolgának, hogy a többieken segíthessen, a püspök épp az ablakuk alatt állt és elhatározta, segít a bajba jutott családon. Aznap éjjel az álruhába bújt pap egy piros erszényben pénzt hagyott az ablakban, a zajra kiszaladó leány pedig csak egy vörös palástos alakot látott a sarkon befordulni. A rá következő évben napra pontosan ugyanez megismétlődött, a harmadik évben pedig, amikor a hideg idő miatt a család bedeszkázta ablakát, a püspök felmászott a tetőre és a kéményen keresztül dobta be ajándékát – éppen a legkisebb lány kandallóban száradó harisnyájába. A titokzatos jótevő kiléte persze később kiderült…
Innen ered a szokás, miszerint a gyerekek megtisztított cipőjüket december 5-én este az ablakba teszik, hogy oda az immáron intézményesült Mikulás ajándékot helyezzen.
A bojtos sapkás Télapó Magyarországon a püspöksüveges Mikulás alakjával egybemosott képzeletbeli, de eredetét tekintve nem a keresztény néphagyományban meghonosodott mesefigura az alapvetően keresztény ihletésű karácsonyi ünnepkörben. A „Télapó” alakjának és különböző kultúrkörök hagyományaiból összegyúrt legendájának mai formája fokozatosan alakult ki a különböző európai népek mitológiáiból. Végül Moritz von Schwind német festő és meseillusztrátor képzelete nyomán – 1847-ben nyerte el végső formáját, a hosszú, fehér szakállas, piros ruhás, csuklyás, köpenyes, testes alakját.
Az északi fagyos tél démona a skandináv kultúrkörben a téli napforduló központi alakja a Yule-bak (Yule Goat), Julbukk, Julbock-nak nevezett mesefigura hoz ajándékot. Ennek leghíresebb változata, a lappföldi Joulupukki, akinek figurája egyértelműen azonosult a Télapó alakjával. A finn gyerekek meg vannak győződve róla, hogy az ajándékot osztogató, jóságos téli szellem hazája az Északi sark amelyet csak decemberben hagy el, hogy rénszarvasoktól húzott repülő szánján meglátogassa az egész világ jó gyermekeit. Feladatát elvégezvén egy évre újra visszatér a Sarkvidékre. Az angoloknál Father Christmas, Amerikában Santa Claus, a németeknél a Weihnachtsmann az ajándékozó.
Akárhogy is hívják, ma este tuti benéz az ablakon. Ne felejtsük el kitenni a cipőnket!
