Szokták mondani, hogy „olyan, mint a jó bor”, azaz idővel ahelyett, hogy veszítene értékéből, nemesedik. Pont, mint Rákász Gergely. Ugyan 15 eszendős kora ót áll színpadon, mégis folyamatosan képes újra meg újra meghódítani a közönséget egy olyan műfajban, ami – valljuk be – a legkevésbé sem közönségkedvenc. Mi a titka? Személyiség, motiváció, profizmus? Talán mind. Egy biztos: a november 30-ai, orosházi koncert nézőinek arcán az látszott, hogy a varázslat most is összejött.
Több száz évvel ezelőtti klasszikusok és a modern Hollywood. Jupiter, Vénusz és a születendő Jézus. Orgonazene és időtlen zenei kommentárok kapcsolták össze ezeket a térben és időben nagyon távoli dolgokat Rákász Gergely szombat esti előadásán, amely ezúttal is nyitánya volt a hagyományos adventi turnénak.
Egyetlen budapesti premier előzte meg, amely alapján a siker szinte borítékolható. És persze azért is, mert a művész szinte haza jár Orosházára.
– Húsz éve már, hogy találkozunk itt a közönséggel, és közel tíz, hogy bejárattuk ezt az adventi időszakot. Igazából mindenki tudja, mire számít, úgyhogy egyfajta nyugalommal, békével vagyok most a Petőfi Művelődési Központban. Ráadásul Sándor barátom tanyáján töltöttem az estét, tehát még utazás sem volt. Ezt a nyugalmat belejátszom majd a koncertbe is – osztotta meg az Oroscaféval mosolyogva Rákász Gergely, akiből tényleg sugárzott a kiegyensúlyozottság.
Amit bizonyára érzékelt is a termet az utolsó székig megtöltő hallgatóság. A jegyek hetekkel az est előtt elfogytak, jól mutatva, hiába jött legalább harmincadik alkalommal Orosházára a művész, az érdeklődés töretlen. Neki pedig jutalom minden koncert.
– Előtte sokáig szöszmötölök magányos farkasként, kigondolom, aztán újragondolom, átírom és megint átírom. Majd, ha úgy érzem, már egészen szép, akkor eljátszom a legközelebbi rokonoknak, utána barátoknak, és lassanként megérik bennem, hogy idegeneknek is be lehet mutatni. A vége pedig itt tényleg jutalom a sok munka után, nem csak nekem, de az egész csapatnak – fogalmazott.
Mindezek alapján azt hihetnénk, egy-egy műsor megalkotása elsősorban lelki folyamat, ami részben igaz. Másrészt viszont rendkívül tudatos és profi tervezés, amibe be is avat az alábbi kis videóban.
Így állt össze a szombati műsor is, amely a remek zenék mellett remek történeteket és vetítést szintén tartalmazott. Aki az egész hetét vitte magával, a koncert alatt letehette, de azok sem csalódtak, akik némi filozófiára, lelki táplálékra is számítottak.
– Például a koncertet két Gustav Holst-művel fejezem be. Tudom, hogy kevesen ismerik a nevét, pedig ez már majdnem filmzene. Száz éves a Bolygók szvit, amiben megkomponálja a naprendszerünket, és Hollywood a szemét is kilopta ennek a darabnak. A legnagyobb alkotások vittek el Holst művéből témákat, hangulatokat, de csak kevesen írták oda, hogy ki az ihlető – emelte ki a koncert egy részletét.
– Okkal játszom két tételt, a Jupitert és Vénuszt. A Jupiter a férfierő, a hatalom, a kiáradás, férfi, de nem földi, hanem égi értelemben. A Vénusz pedig a befogadás, a nyugalom, a csend, az ölelés, ő az égi, az esszenciális nő. Meghallgatni ezt a két művet egymás után, az egyik kiárad, a másik befogad, spirituálisan sem egy utolsó élmény. Azt gondolom, a hangverseny végén megszülik nekünk az égi gyermeket, akire ilyenkor az adventben várunk – mondta el hozzátéve, ha csak néhányan mosolyogva távoznak azok közül, akik rossz kedvvel érkeztek, máris elég elismerés számára.
