Véletlenek összjátéka? Talán. De sokkal inkább évek óta tartó tudatalatti felkészülés kellett ahhoz, hogy Mészár Hajnalka idén ősszel bakancsot húzzon, hátizsákot vegyen és nekivágjon a sokak által csak az „Út”-ként emlegetett El Caminónak, azaz a Szent Jakab-útnak. Igaz, egyelőre a közepéről indult, de így is beteljesítette egyik nagy álmát: látta az óceánt.
Akik ismerik Mészár Hajnalkát, biztosan nem lepődtek meg, mikor a legnagyobb közösségi oldalon egyszer csak felbukkant egy fotó, melyen – a képleírás szerint – Az útról integet. Többször beszélgettünk már korábban, említette is, hogy szeretné végig járni, de úgy tűnt, mostanában sem az idő, sem az élet nem alkalmas efféle kalandokhoz. Aztán mégis.
A teljes kép érdekében érdemes tudni, hogy Hajni idén nyáron másodszor járt kint Spanyolországban, hogy a zarándokút melletti egyik szálláson önkénteskedjen.
– Akkor már nagyon érlelődött bennem, hogy jó lenne kipróbálni a másik oldalt is, azaz ne fogadjam a zarándokokat, hanem én magam is az legyek – kezdi a történetet. – Emellett ebben az esztendőben volt néhány olyan dolog az életemben, amikor úgy éreztem, akár kétszer is körbe kellene mennem a Caminón ahhoz, hogy kitisztuljak. Ez indított arra, hogyha nem is az egészet, de a felét két hét alatt be tudnám járni – meséli a folytatást.
A sors vagy a csillagok pedig mellé álltak és megteremtették a feltételeket, elsősorban a két hetes szabadságot, anyagilag ugyanis jóval kevesebből ki lehet hozni egy ilyen utat, mint akár egy nyaralást.
Hajni tehát felkerekedett, elrepült Madridba, majd buszra ült és kilenc órás utazást követően megérkezett Leonba.
– Ez 35 kilométerre van Orbigótól, ahol önkénteskedni szoktam, úgyhogy első nap oda futottam be. Nagy élmény volt, hogy ezúttal engem fogadtak olyan örömmel és szeretettel, ahogyan korábban mi tettük ezt más zarándokokkal. Innen 320 kilométert mentem az út végének számító Santiagoig, de a nagy célom az Atlanti-óceán volt, úgyhogy azt a 90 kilométert még hozzátettem – foglalja össze nagyon röviden tizenkét nap történéseit.
Persze izgalmakból sem volt hiány, hiszen napi 25-30 kilométer gyaloglás egy ismeretlen világban, Európa másik felén, hegyek között mindenképp kihívás.
– A vége felé történt, hogy elindultam reggel a szállásról és kigondoltam, hogy jó lenne beérni estére Santiagoba, de sosem tudhatjuk, hogy hegynek fel vagy lefelé vezet az út. Nagyon emlékszem arra, amikor kiértem az erdőből a hegyek közül, aznap állították az órát és akkor már 42 km volt a lábamban, sötétedett, én pedig nagyon sírtam, igaz elsősorban a boldogságtól, de meg is ijedtem. Aztán jött egy koreai és egy olasz fiú, akikkel a szálláson előző este találkoztam, a hónom alá nyúltak, velük tettem meg az utolsó szakaszt, ők biztattak, hogy nem adhatom fel. Persze magamtól sem tettem volna, de jól esett a segítségük – idézi fel az Út végét hozzátéve, elképesztő volt a santiago de compostelai katedrális tövében állni, elhinni, hogy ott van, hogy végig csinálta.
Azt már nehezebb szavakba önteni, mit is jelentett számára lelkileg ez a tizenkét nap.
– Egyrészt túravezetőként ez komoly példamutatás a többieknek. Ezért is tettem fel mindig képeket. Lássák, hogy bár kicsiben kezdünk mindent, így jutunk el a nagy célokig. Mikor 3 és fél éve elkezdtem túrázni, nem gondoltam, hogy valaha kijutok oda, sem arra, hogy én fogom járni az Utat. Akárhányszor megláttam azokat a kilométerköveket, valami rendkívül felemelő érzés kerített hatalmába – beszél és látszik rajta, hogy most is beleborzong. – A hazatérés napján éjjel érkeztem meg Ferihegyre, akkor már két napja nem aludtam. Belenéztem a tükörbe, és ahogy megláttam magam, rám borult a felismerés, hogy „Atya ég, mit csináltam én!”. Addig vitt az Út, az időbeosztás, de ott csak álltam lefagyva – emlékszik vissza a pillanatra, amikor ismét visszatért a hétköznapokba.
– Az biztos, hogy örökre nyomot hagyott bennem az az emberség, amit egész végig tapasztalatam. Rendkívül odafigyelnek egymásra a zarándokok, vadidegenek segítenek kérés, ölelnek meg őszintén gondolkodás nélkül – fogalmaz Hajni, aki biztos benne, hogy nem utoljára taposta a Caminót. Legközelebb azonban már mind a 800 kilométert szeretné megtenni.
