Húsz éve elköltöztek Orosházáról és a környékről, mégis ezer szálon kötődnek ma is a városhoz, és saját bevallásuk szerint csodaszép éveket töltöttek itt. A Laluska családról van szó, amely november 15-én az Alma a fájától… sorozat vendégeként ismét összegyűlt a Petőfi Művelődési Központban tartalmas percekkel megajándékozva a szép számú közönséget.
Az est almafája, Laluska János, szakmáját tekintve útépítő technikus, almái, Laluska Zsolt agrármérnök és Laluska Zoltán hegedűművész. Egymástól távol eső hivatások, a zene azonban mélyen gyökerező családi indíttatásként mindhármuk életében szerepet játszott és játszik.
– Érdekes történet az övék, tulajdonképpen három különálló életút, mégis van bennük közös: a zene szeretete, ami őseiktől ered. Törekszünk rá, hogy este folyamán ezt is kibontsuk, illetve, hogy olyan oldaláról ismertessük meg ezt a családot a közönséggel, ahonnan eddig nem láthatták. Ennek érdekében szokás szerint több meglepetést is szerveztünk – árulta el Deák György, aki a tizenhetedik alkalommal ült a műsorvezetői székbe.
A mintegy kétórás műsor során kiderült, hogy Laluska János kis híján nem érte meg a felnőtt kort. Súlyos fültőmirigy gyulladást kapott, de végül kigyógyult belőle. Gyermekéveit Kardoson töltötte, szülei földművesek voltak, édesapja megjárta a világháborút, hadifogság után tért haza.
– Volt egy nagy álma, mégpedig, hogy a családból valaki megtanuljon hangszeren játszani. Ő is fogékony volt a zenére, saját maga készített citerát és tanult meg rajta játszani. Így aztán egyszer csak a szarvasi zeneiskolában találtuk magunkat a nővéremmel – mesélte el az almafa, honnan a zenei kötődés.
A zene mellett a sportban is jeleskedett, kézilabdával kezdett foglalkozni, majd atlétikában ért el országos harmadik helyezést, de egyik sem vonzotta annyira, hogy ne útépítő technikusnak tanuljon tovább. A középiskola elvégzése után szakmájában kezdett dolgozni, majd behívták katonának, leszerelését követően nem sokkal, már családos emberként Orosházán telepedett le. Első fia, Zsolt Budapesten született, a második, Zoltán azonban itt látta meg a napvilágot.
Mindketten szerepeltek a műsorban almákként. Először Zsolt ült asztalhoz, ő az ősi birtokon, Kardoson gazdálkodik, virágkertészete van.
– Mivel csupán egy éves koromig laktunk ott, így inkább a visszalátogatások hagytak meghatározó nyomot bennem, valószínűleg azért is választottam otthonomul – mondta a Szarvashoz közeli faluról. – Az ilyen látogatások alkalmával mi öten, unokák sokszor ész nélkül rohangáltunk keresztül-kasul a hatezer négyzetméteres telken, ami nem egyszer végződött sérüléssel. A papa a többszöri sebesülések után döntött úgy, betáblázza az udvart, volt kötelező haladási irány, parkoló, stoptábla – idézett fel egy kedves emléket nevetve Zsolt, akihez távinterjú keretében az első meglepetésvendég is érkezett.
Majd pedig a második alma, Zoltán is a színre lépett. A Salzburgban élő hegedűművész a Vörösmarty zenei tagozatán, majd a Liszt Ferenc zeneiskolában indult el a hírnév felé, igaz, nem volt azonnal egyértelmű, hogy a művészpályát választja.
– Fociztam, először az iskolában egy nagyon jó csapatban, aztán serdülőként jártam Európa több országában. 1994-ben pedig kint lehettem Los Angelesben, a világbajnokságon, az úgynevezett Disneyland Kupán, ahol második helyezést szereztünk abban a stadionban, ahol előző nap a világbajnoki döntőt is játszották – emlékezett vissza, igaz, nem egyedül, hiszen hozzá is érkezett vendég egykori edzője, Szűcs Ferenc személyében, majd a hegedűtanár, Riczánné Muzsik Ibolya is csatlakozott hozzájuk, hogy felidézzék Zoltán kezdeti zenei próbálkozásait és későbbi sikereit.
Hogy miről meséltek még, és kik érkeztek a műsorba, illetve milyen meglepetéseket tartogatott az almafa és almái számára Deák György, azt hamarosan megnézhetik az estről készült videófelvételen.
