Négy évtizede búcsúztak el középiskolájuktól, most pedig ismét összegyűltek, hogy megosszák egymással az eltelt évek alatt történteket a Táncsics gimnázium 1979-ben végzett évfolyamának diákjai. A Laskovicz Julianna által vezetett csaknem harminc fős osztály most is remek közösségnek vallja magát, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy rendszeresen megszervezik az évfordulós osztálytalálkozókat.

Az osztálytalálkozókról megoszlanak a vélemények: vannak, akik ki nem hagynának egyet sem, míg mások egyre sem mennek el. Az a csapat, amelyik a hétvégén néhány órára megint birtokba vette egykori osztálytermét a Táncsics Mihály Gimnáziumban, kétségtelenül az első kategóriába tartozik.

Mint az egyik szervező, dr. Csiki Csaba elmondta, a valamikor 28 fős osztály 25 élő tagjából 22 megjelent, ami negyven év távlatát tekintve szép létszám. A hangulatra sem volt panasz, ott jártunkkor éppen az előző találkozó eltelt időszak történéseit idézték fel egymásnak vidáman.
– Mindig ilyen jó közösség voltunk. Azokkal, akikkel többet összefutunk, szoktuk beszélni, hogy gyerekek maradtunk. Hiába öregedtünk meg – amit persze letagadunk – ugyanolyan fiatalos lendületű, kicsit bohém társaság vagyunk, mint tizenévesen – fogalmazott mosolyogva a valóban örök fiatal Csaba.

A közelmúlt mellett persze szóba kerültek a gimnáziumban töltött évek, az együtt megélt élmények is, amelyek azóta szinte kivétel nélkül mind megszépültek.
– Teljesen máshogyan zajlott itt akkor az élet, a mai iskolások talán már el sem tudják képzelni. Például minden második szombaton tanítás volt, utána pedig minden osztálynak ki kellett takarítani a saját termét. Akkor már kezdett szigorodni a rendszer, körbe-körbe sétáltunk a folyosókon, az udvaron is csak sétálva lehetett közlekedni, a futkosásnak, a rosszcsontkodásnak másutt volt a helye – mesélte Orosháza ismert gyógyszerésze hozzátéve, kiemelkedő osztály volt az övék, hiszen egy kivétellel mindannyian diplomát szereztek, többen közülük doktori címmel is rendelkeznek.

Világhírű osztálytárs

Ilyen dr. Dobi Albert is, aki világhírű rákkutatóként évtizedek óta az Amerikai Egyesült Államokban él, az osztálytalálkozókra azonban mindig hazalátogat. Nem csak egykori osztályához, de a gimnáziumhoz is máig élő kapcsolat fűzi, vallja, hogy sokat köszönhet az intézménynek.
– A Táncsics országos, de megkockáztatom, hogy világszínvonalú embereket produkált. Végig sétálhatunk a dicsőségfal előtt, hogy ezt tényekkel is alátámasszam. Én erre nagyon büszke vagyok. Nagyszerű tanáraim voltak, olyanok, mint az osztályfőnököm, Laskovicz Julika, tulajdonképpen ő indított el a biológus pályán. Szerettem az osztálytársaimat is, többekkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, nem csak az osztálytalálkozók alkalmával érdeklődünk egymásról – mondta el a professzor, akivel hosszabban is beszélgettünk munkáról, világlátásról, feladatokról. A vele készült interjú hamarosan teljes terjedelmében felkerül az Oroscaféra.