Ha Márton napján a liba mellcsontja hosszú és fehér, akkor havas telünk lesz – tartja a népi megfigyelés. Ilyenkor libasült kerül az asztalra, hogy bőséges évünk legyen. De miért is fontos dátum november 11-e, és milyen szokások kapcsolódnak ehhez a naphoz?
A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal. Tours-i Szent Márton Pannóniában, az egykori Savaria -ma Szombathely- városában született. Már a honfoglalás előtt is nagy tiszteletnek örvendett a térségben. A hagyomány szerint Márton álmában segítette Szent Istvánt és az országot, ezért Szűz Mária után Tours-i Szent Márton lett Magyarország patrónusa.
Szent Márton napja határnapként szerepelt a 14. századi krónikában, ez volt ugyanis a tisztújítás, a fizetés és a jobbágytartozás lerovásának napja. Márton-napon fizette meg a gazda a pásztoroknak az úgynevezett bélesadót vagy rétespénzt, míg a pásztorok többágú vesszőt (Szent Márton vesszejét) ajándékoztak a gazdáknak. Úgy tartották, ahány ága van, annyit fial a disznó. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat. A Dunántúlon az volt a szokás, hogy Szent Márton napjának estéjén a pásztorok végigjárták a házakat, köszöntőt mondtak és dús lombú nyírfavesszőt tartottak a kezükben, melyből a gazdának is adtak.
Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap. Ilyenkor rendszeresek voltak a bálok, vásárok, nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani.
A hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta.
Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások voltak. A mondás úgy tartja: Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik. Szokás volt továbbá, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldetek a papnak is, innen ered a püspökfalat kifejezés.
Magyarországon általában német nemzetiségű települések, iskolák, óvodák és egyházközösségek szervezésében a gyerekek, kisgyerekes családok járják az utcákat maguk készített lámpásokkal és közben Márton-napi dalokat énekelnek.
