- hirdetés -

Az évfordulók közt nézelődve találunk örömteli, dicsőséges történelmi tetteket, de törvényszerűen akad dicstelen, és tragikus is. 1944. november kilencedike az utóbbi kategóriába írta be magát.

Sokak kedvenc költőjének, a szinte mindenki által ismert „Nem tudhatom”, „Erőltetett menet”, az „Eclogák” szerzőjének rövid élet adatott. Sorsát meghatározta a származása és a kor amelybe született.

1909-ben született Budapesten, Gattler Miklós néven. 1935-ben Szegeden tanári oklevelet szerzett, ám zsidó származása miatt nem léphetett a tanári katedrára, magánórákból, szerény tiszteletdíjakból élt.

(Fotó: Müller Miklós)

1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott, anyagi helyzetének javulásával, a harmincas évek derekán többször járt Párizsban. Egymást követően több kötete is megjelent. 1936-ban a pályája fordulópontjának tartott „Járkálj csak, halálraítélt!”, majd a „Meredek út”, az „Ikrek hava”, gyermekkorának prózai összegzése. Közben műfordításain is dolgozott, Vas Istvánnal közösen Apollinaire válogatott verseit jelentette meg, majd La Fontaine meséit fordította. 1940-ben még napvilágot látott Válogatott verseinek kötete, de ettől kezdve élete folyamatos rettegésben telt. A Tajtékos ég kötetet Radnóti még maga állította össze, de az csak halála után, 1946-ban jelent meg, kiegészítve utolsó verseivel.

A költőt származása miatt többször behívták munkaszolgálatra, szolgált Szamosveresmarton, Margittán, Királyhágón, Élesden, közben hosszabb-rövidebb időt otthon tölthetett.

1944 májusában a szerbiai Bor melletti lágerbe került, innen indították utolsó útjára 1944 szeptemberében. Társaival együtt gyalogmenetben hajtották nyugat felé, a már járásképtelen költőt a Győr melletti Abdánál november 9-én a keretlegények agyonlőtték. Utolsó verseit tartalmazó noteszét, a Bori noteszt exhumálásakor kabátjának zsebében találták meg.

Radnótit 1946 augusztusában Budapesten, a Kerepesi úti temetőben temették el.

A fenti emlékezésnek – akár milyen furcsa – orosházi vonatkozása is van. A cikkben látható képet Müller Miklós/Nicolás Muller (Orosháza, 1913. – Andrin, 2000.) készítette Szegeden a Bokor utcai ház udvarán.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.