A 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákok egyetemről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án és a fegyveres felkelők ellenállásának leverésével fejeződött be.
A kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen először 1956. október 22-én 16 pontban foglalták össze követelésüket az egyetemisták, másnapra tüntetést szerveztek követeléseik és a lengyel munkástüntetések iránti szolidaritás kinyilvánítására. A követelések között többek közt a következő pontok szerepeltek: a szovjet csapatok kivonása Magyarországról, a Nagy Imre által vezetett új kormány felállítása, a magyar-szovjet kapcsolatok felülvizsgálata, általános, titkos, többpárti választások, teljes vélemény- és szólásszabadság, valamint szabad rádió.
Október 23-án, a budapesti Petőfi-szobornál tartott tüntetésen először Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavak hangzottak el, a demonstrálók a szovjet csapatok kivonását követelték, a zászlókból kivágták a szovjet mintájú címert. Aznap Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) első titkára ellenségesnek minősítette rádióbeszédében a megmozdulást. Az esti órákban fegyveres összecsapások kezdődtek.
Fegyveres csoportok elfoglalták a Magyar Rádió székházát, valamint több fegyverraktár, laktanya, rendőrőrs is a felkelők kezére került. A Dózsa György úton ledöntötték az elnyomás gyűlölt jelképét, a Sztálin szobrot. A békés tüntetés szinte pillanatok alatt népfelkeléssé, majd a szovjet csapatok bevonása miatt fegyveres szabadságharccá változott.
A budapesti és vidéki megmozdulások több alkalommal torkolltak véres atrocitásokba: október 25-én a Parlament előtt tüntető tömegbe lőttek, ami közel 200 halálos áldozatot követelt. A főváros mellett egy nappal később, október 26-án, Miskolcon, Mosonmagyaróváron, Kecskeméten, Nagykanizsán dördültek el halálos áldozatokat követelő lövések.
A nemzet függetlenségét a szovjet katonák november 4-i inváziója tiporta el, alig pár nappal azután, hogy Nagy Imre meghirdette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. Az utolsó fegyveres felkelői csoportok ellenállását november 10-11. környékén gyűrte le a szovjet túlerő.
A forradalmi eseménysorozat rengeteg áldozatot követelt, leverését három évig tartó kegyetlen megtorlássorozat követte. Az eseményeket még évtizedekig csak ellenforradalomként lehetett emlegetni Magyarországon.
Mint az Koszorús Oszkár helytörténész visszaemlékezéseiből kiderül, Orosházán október 27-én történt az első nagyobb mozgolódás, ekkor 1-2 ezer ember vonult az utcára. Másnapra nagyjából 10 ezer főre duzzadt a tömeg, majd megválasztották az Ideiglenes Forradalmi Tanácsot Nagy Lajos, szabómester vezetésével.
A szovjet csapatok Orosházára november 5-én vonultak be, ekkor vette kezdetét az ország minden egyes pontjához hasonlóan itt is a megtorlások időszaka. A forradalom orosházi eseményeiben tevékenyen résztvevőket annak ellenére ítélték több éves börtönbüntetésre, hogy nem történt atrocitás, tulajdonképpen egy pofon sem csattant. A városban ugyan nem volt halálos áldozata a forradalomnak, mégis sok a városból és környékéről elszármazó fiatalember vesztette életét a harcok során. Sokan közülük még csak a húszas éveikben jártak…
Október 23-án emlékezzünk hőseinkre!
(Kiemelt kép forrása: Blikk)
