- hirdetés -

Huszadik alkalommal várta szeptember 21-én a Körös-Maros Nemzeti Park és Kardoskút önkormányzata a Fehértó Napjára azokat, akik az Alföld tengersík vidékin érzik otthon magukat. A természetvédelmi nyílt nap idén is különleges élményeket kínált Kardoskút-Pusztaközpontban, illetve a Sóstói Állattartó Telepen.

Érezni a hangulatot és megvédeni az értékeket. Ezzel a céllal indult útjára két évtizede a Kardoskúti Fehértó Napja, hogy aztán évről-évre egyre nagyobb érdeklődés kísérje, mostanra pedig kinője a települést. Pusztaközpontban a fénykorában sem fordult meg annyi ember, mint ahányan a Fehértó ünnepén felkeresik: több ezren érkeznek, hogy részesüljenek a táj semmihez sem fogható légköréből, testközelből ismerkedjenek őshonos állatainkkal, tapossák a szikes tó medrét.

A helyiek pedig örömmel látják vendégül őket, és büszkék a rendezvényre.
– Kardoskút egy fiatal település, jövőre lesz 70 éves, és mi büszkék vagyunk arra, hogy rövid múltunkkal is olyan hagyományos programot mondhatunk magunkénak, mint a Fehértó Napja. Azt gondolom, ebben a felgyorsult világban az embernek egyre nagyobb szüksége van arra, hogy kilátogasson a pusztába, elvonuljon a világ zajától, érezze meg azt a csendet és nyugalmat, amit itt nálunk megkaphat – fogalmazott Varga Pál alpolgármester megnyitójában.

A pónilovaglás népszerűnek bizonyult a gyerekek körében, ráadásul őket meg is lehetett simogatni (Fotó: Kecskeméti Krisztina)

A kardoskúti természetvédelmi területet 1966-ban hozták létre, mintegy 150 madárfaj számára biztosít éjszakázó- és pihenőhelyet. 1997 óta a Körös-Maros Nemzeti Park része. Tirják László, a park igazgatója szintén örömét fejezte ki a húsz éves rendezvény kapcsán.
– Amikor elkezdtük, nem tudtuk, hogy képesek vagyunk-e egy olyan rendezvénysorozatot alkotni a helyi közösséggel együtt, ami hosszú távon is működőképes, azonban a mai nap is bizonyítja, hogy volt értelme hozzákezdeni – mondta, majd felhívta a figyelmet a terület egyik jellegzetes madarára, a kékvércsére. – Ha kimennek a sóstói telep előtti kilátóhoz, akkor láthatnak hímet, tojót, fiatal madarat is. Most gyülekeznek az erdőfoltokban és a többi ragadozó madártól eltérően csoportosan, mint a fecskék indulnak hamarosan délre, hogy megállás nélkül elrepüljenek egészen Angoláig és Botswanáig – osztott meg néhány érdekességet a fajról.

Medertúra Fehér-tó módra

Tanácsát sokan megfogadták és ki gyalog, ki kerékpárral, ki autóval megtette a néhány száz méteres távolságot kilátóig és a telepig. A napsütésben voltak, akik csak sétálgattak, mások a kilátóról gyönyörködtek a pusztában, a gyerekek előszeretettel választották a pónilovaglást. Emellett őshonos állatokkal is találkozhattak az érdeklődők. Bár megsimogatni nem lehetett őket, de közelről tanulmányozhatták a cigájákat, rackákat, valamint a terület egyik jelképének számító magyar szürkemarhát.

– A legkülönlegesebb programunk pedig maga a Fehér-tó, amely ilyenkorra rendszerint kiszárad. Ebben a szikes mederben lehet most egy túrát tenni, megismerve az egyedülálló növénytársulásokat. A szikes tavak elterjedési területének peremén vagyunk, így nyugodtan mondatom, hogy Nyugat-Európa számára ez a legközelebbi ilyen típusú ökológiai rendszer, amit ezen az egy napon szabadon megnézhet bárki – ismertette Lengyel György, a tájegység vezetője.

A helyenként sótól fehérlő tómeder valóban egyedülálló élménnyel ajándékozta meg a puszta kedvelőit, néhányukat arra csábítva, hogy cipőjüktől megszabadulva, mezítláb éljék át a természet közelségét.
– Mi nem csak ilyenkor szoktunk jönni, évente többször is kijárunk ide és mindig találunk olyat, ami miatt érdemes felkeresni ezt a helyet. Imádjuk a puszta látványát, a madarakat, mindez számunkra nagy belső nyugalmat ad – mondta el Budai Lászlóné.

Mindent a szemnek, semmit a kéznek – csak nézni szabadott a rackákat (Fotó: Kecskeméti Krisztina)

A természeti értékek bemutatása nem merült ki a kézzel fogható, lábbal tapodható programokban. Mint Lestyan-Goda Judit osztályvezetőtől megtudtuk, bemutatták a természetvédelmi terület kialakulását és jelenét, jelentőségét, a madárvonulást interaktív kiállítás ismertette, a felhajtott gulya szemléltette a hagyományos legeltető állattartási formát. A vállalkozó kedvűek kipróbálhatták az íjászkodást, volt egyebek mellett népi játszóház, kézműves foglalkozás, kisállat simogató és ragadozómadár-védelmi bemutató is.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.