Szinte nincs olyan orosházi horgász, aki ne ismerné, sokan azt is gondolják, hogy orosházi ember Gyulai Mihály halőr csoportvezető.
Libát se könnyű őrizni, halat pedig különösen nem, főként olyan időszakokban és helyeken, ahol nagy a kísértés, de főhősünk – ahogy a horgászok emlegetik Gyulaimisi – már negyven éve végzi ezt a munkát.
1962-ben született. Már egészen kis korától nagyon szeret a természetben lenni. Nem is volt csoda, hogy a békésszentandrási általános iskola után útja Csongrádra, a Vadász-vadtenyésztő szakiskolába vezetett. Hivatásos vadőrként – halőri feladatokkal megbízva – 1981. július elsején kezdte felnőtt pályafutását.
– Később a vadőri állást feladva elmentem hivatásos halőrnek. A szabad levegő, a természet, a vízpart vonzott, arról nem is beszélve, hogy akkoriban a vadőrök közt a hozzám hasonló, frissen végzett tizenéves fiatalok eléggé háttérbe voltunk szorítva. Akkoriban alakult a hivatásos halőri csapat és itt a fizetés is jobb volt. ’81-től mezőőr-halőrként dolgoztam, ’85 után vették ketté a két beosztást és lettem főállású halőr. A Gyomai Halászati Szövetkezetnél voltam mellékállásban, főállásban pedig a megyei horgász szövetségnél, mindkét helyen halőrként – mesél a kezdetekről Gyulai Mihály.
Veszélyes is tud lenni…
A nyolcvanas években jóval kevesebben horgásztak, mint mostanában és persze nem voltak még mobiltelefonok. Mint mondja ez volt a legnagyobb különbség. Akkoriban sokan gondolták úgy, hogy megspórolják az engedély árát, és az ólomba öntött hármashorgokkal is dívott a „gereblyézés”. Sokat kellett e-miatt intézkedni, ami nem mindig veszélytelen. Misinek is kijutott az ilyen helyzetekből.
– Szerencsére nem ez volt a jellemző, de a negyven év alatt négyszer lőttek rám. Volt olyan is, hogy csak meglátta a feliratos autót – épp csak kiszálltam – és már dördült is a puska. Átlőtte a Lada csomagtartóját, még mielőtt bármit is tudtam volna mondani. Másik alkalommal késsel támadt rám a delikvens, és követelte, hogy adjam vissza a lefoglalt felszereléseket. Ez a rosszfiú három évet kapott. Voltak ilyen esetek, de ez elenyésző számú volt az ellenőrzések számához képest akkor is, mostanra pedig még inkább – emlékszik vissza a halőr.
Nyugalom és emberi hang
Az ellenőri és hasonló feladatokat ellátókat általában nem nagyon szeretik. Ha valaki negyven évet el tud tölteni ezen a pályán, akkor az tud valamit. De mi lehet a titok?
– Legyen az ember nyugodt a végtelenségig, amellett ismerni kell az embereket. Jó, ha az ember jobban tudja az aktuális szabályokat, mint az ellenőrzött horgász. Alapból nem büntetni megyek, hanem ellenőrizni. Elsőre általában csak elmagyarázom a dolgokat, figyelmeztetem, ha nem jó valami, próbálom rávezetni, hogy önmaga érezze meg, nem jó amit csinál. Meglepően sokan vannak, akikre hat a szép szó és nem kell büntetni. A felemelt hang, a kiabálás nem vezet sehova. Ezeket az elveket követem és mára sok barátot szereztem munka közben a parton – teszi hozzá.
Az eltelt évek alatt sokat változott a munka, sokat változtak a feltételek és a horgászok is. Mostanság a szemetelők és néhány magának mindent megengedő okoz néha gondot, de mint főhősünk elmondta, sokat javult a horgászok morálja.
– Hála az égnek nagyon jó kapcsolatban vagyunk a rendőrökkel, és közösen hatékonyabban is lépünk fel, ha kell. Sokat segítenek és ha tudunk, mi is nekik. A felszerelésünk is egyre jobb, egyre kulturáltabb kényelmesebb munkavégzést tesz lehetővé. Van még néhány évem a nyugdíjig, aztán csinálom, amíg az egészségem engedi. Biztos hogy még sokáig, mert a vízpartot nem lehet megunni – zárja a beszélgetést Gyulai Mihály.
Sok orosházi horgásznak van ott a telefonjában a halőrök csoportvezetőjének telefonszáma. Sokan hívják jótanácsért, meg csak úgy barátságból is.
