A negyvenedik Egészségügyi Világjátékokat rendezték a múlt héten Montenegróban. A magyar delegációt két orosházi orvos, Nagy István és Kalmár Mihály erősítette.
Hagyományosan sikerrel szerepelnek a magyar orvos-focisták a régebben Orvos,- mostanság Egészségügyi Világjátékokon. Dr. Kalmár Mihálynak is van három aranyérme és két ezüstje az elmúlt évekből. Idén nem állt melléjük a szerencse, nem sikerült felállniuk a dobogóra.
Mintegy kétezer vendég népesítette be a játékok alkalmával a montenegrói Budva szállodáit és sportpályáit. Sok sportág képviselői – az atlétikától kezdve, a kerékpáron, erőemelésen, röplabdán, strandröplabdán keresztül egészen a foci három kategóriájáig – versengtek az érmekért. A futballban a hagyományos nagypályás meccsek mellett 6+1-es keresztpályás és szenior nagypályás tornát is rendeztek, melyen az alsó korhatár 40 év volt. Az orosházi dokik ez utóbbiban szerepeltek.
A magyarok H-Med Budapest elnevezésű csapata a csoportkörben elsőként Kolumbia, majd Oroszország orvosaival találkoztak. Mint Kalmár doktor elmondta, a dél-amerikaiak rendkívül kellemetlen ellenfelek.
– Viszonylag alacsony termetűek és vagy faragnak, vagy fetrengenek és hisztiznek. Szinte félpercenként kellett a játékvezetőnek megállítani a mérkőzést. 1-1-re végeztünk ellenük. Az oroszok épp ellenkezőleg nagyon erősek és „annyian vannak, mint az oroszok”. Ellenük vezettünk, de egy figyelmetlenség következtében ki tudtak egyenlíteni. Csoport másodikként jutottunk a legjobb nyolc közé – meséli a népszerű fogorvos.
Szerencse is kell
Az egyenes kieséses szakaszban az olaszok ellen egy balszerencsés döntetlent követően, tizenegyes párbajban maradtak alul, így csak az 5.-8. helyért folytathatták. Itt két győzelmet szerzett a kissé csalódott magyar csapat. Marokkót 2-0-ra, Brazíliát 2-1-re múlták felül.
– A brazil meccs igazi élmény. Mindig is szerettünk ellenük játszani, mert jó barátságban vannak a labdával és szépen fociznak. Aztán egy brazil csapatot legyőzni bárhol és bármikor nagy dicsőség. Ettől függetlenül maradt bennünk egy kis keserűség, mert az idei játékokra tényleg összeállt a csapat és ha nincs az olaszok elleni pechsorozat, teljesen más lehetett volna. A csapatban bármilyen eredmény benne volt, de a sportban – mint tudjuk – nincs „ha”- értékelt Kalmár Mihály.
Azt hiszem, ez volt az utolsó…
Kalmár doktor számára alighanem ez volt az utolsó Világjátékok. Mint mondja, ötven felett, ilyen melegben, nagypályán, sorozat meccseket játszani már nem tréfa. A végén már fáj minden.
– Nagy köszönettel tartozom az OMTK-ULE -nak. Buza Barnabásnak és Kvasznovszky Józsefnek, amiért megengedték, hogy velük edzek és nem mondták, hogy öregemberként ne lábatlankodjak ott. Nagy segítség volt ez nekem. Az előttem álló időszakban úgy gondolom, az utolsó félévet nem tudnám újra végig csinálni és időm se nagyon lesz rá. Ezért döntöttem a focicsuka szögre akasztása mellett – zárta Kalmár Mihály.
