A II. világháborút követő kuláküldözések áldozataira emlékeztek június 29-én országszerte, így Orosházán is. A rendezvény résztvevői három helyszínen is koszorúkat helyeztek el, ezzel emlékezve az igazságtalanul szenvedett parasztokra és gazdákra.
7 évvel ezelőtt, 2012-ben nyilvánította június 29-ét a Kuláküldözések Emléknapjává az országgyűlés, azóta minden évben országszerte, így Orosházán is megemlékezésekkel tisztelegnek az ártatlanul megölt vagy bebörtönzött, vagyonuktól megfosztott emberek előtt.
A városunkban zajló megemlékezést három ok is alátámasztotta. 1949-ben a Kommunista Párt és a hatalom drasztikus intézkedések sorát valósította meg a kulákok ellen. A földek elvétele, börtönbüntetések, adóbehajtások és kitelepítések jellemezték ezt az időszakot. Orosházán és a környező településeken kezdett szervezkedni a mindössze 1 évig működő Fehér Gárda Mozgalom, valamint a Kisbirtokosok Szövetségét is ekkor oszlatták fel.
Fotók: Rosta Tibor 
Idén az Orosházi Gazdakör által szervezett, a Földműves Emlékmű előtt kezdődő rendezvényt a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhely Helyőrségi Zenekarának térzenéje nyitotta. Ezután Bánfi Bendegúz, a Táncsics Mihály Gimnázium tanulója szavalta el Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének egy részletet.
A köszöntő beszédek sorát Dávid Zoltán polgármester nyitotta.
– 2012 óta ez a nap az emlékezésé. Arra, amit a parasztságnak igaztalanul el kellett szenvednie. A II. világháborút követően embert próbáló időszak következett számukra, hiszen az akkori hatalom nem törődött azzal, hogy családokat tesznek tönkre, hogy lerombolják a paraszti életformát. Ezeket a dolgokat már nem lehet meg nem történtté tenni, de lehet emlékezni. Csendesen, méltósággal, az áldozatok emlékére soha el nem múló tiszteletadással – hangsúlyozta beszédében a polgármester.
Ezt követően az Országgyűlés alelnöke és a MAGOSZ (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége) elnöke, Jakab István folytatta az emlékező beszédek sorozatát. Elmondta, a legfontosabb, hogy ezt az örökséget tisztán adhassuk át a jövő generációinak, hogy ők se feledjék soha a 70 évvel ezelőtt történteket. Az áldozatok, a tönkretett családok emlékét így tudjuk megfelelően ápolni.
Fotók: Rosta Tibor
– Hosszú idő kellett, hogy végre hangosan gondolkodhassunk, szót válthassunk egymással arról a korszakról, melyről hallgatni kellett. Voltak olyanok, akiknek az életük sem volt fontosabb, mint hogy ne tűrjék az őket ért megalázó helyzetet. Másokra hosszú börtönéveket róttak, pedig semmi mást nem akartak, mint becsülettel élni, amit a bűnüknek tekintettek – hangzott el Jakab István beszédében.
Az emlékezést koszorúzás követte, mely során a város önkormányzatának, valamint a rendezvényen résztvevő szervezeteknek a képviselői előbb a Földműves Emlékműnél, majd a zenekar kíséretében továbbhaladva a Fehér Gárda Emléktáblánál és az Előd utcai Kisbirtokos Székháznál tisztelegtek az áldozatok emléke előtt.
