De a cipőjüket sem tudják bekötni, tapasztalják a pedagógusok. Megoldás lenne, ha az iskolában tanultakat otthon is alkalmaznák a tanulók, ehhez azonban szükség van a szülők közreműködésére is.
A digitális világ terjeszkedése sok esetben megkönnyíti a mindennapi életet. Okos telefon, okos TV, okos hűtő és még sok más technológiai vívmány dolgozik a kezünk alá, megspórolva olyan feladatokat, melyek eddig pár mozdulattal vagy gondolattal rövidítették meg az életünket.
Ma már elképzelhetetlen, hogy egy mobiltelefonba ne írhassuk fel jegyzeteinket, ne tudjuk meghallgatni kedvenc zeneszámunkat vagy akár megnézni sorozatunkat, úgy, hogy a mozizáshoz elengedhetetlen vacsorát szintén interneten, a készülékünk segítségével rendeljük meg. Sokakat még mindig magával ragad a fénysebességgel fejlődő digitális világ, azonban a mai kor gyermekeinek természetes és magával értetődő, hogy okos eszközök között élik életüket.
Az Egyesült Államokban és világszerte nagy sikerű Jimmy Kimmel Show-ban gyerekeknek kellett analóg óráról leolvasni a pontos időt. A megkérdezett fiatalok közül csak egy fiúnak sikerült megoldani a feladatot. A gyerekeknek nehézséget okoz a nagy és kis mutatók közötti különbséget felismerni. Az Egyesült Királyságban egyre több iskolában veszik le a falakról az analóg órákat, ugyanis a pontos idő leolvasásában adódó nehézségek frusztráltságot okoznak a diákoknál.
Tóth Tamás pedagógus, alsó tagozatos tanulókat tanít. Tapasztalatai szerint a gyerekek ügyesek, amikor az analóg óra leolvasását tanulják, azonban az iskolán kívül már nem alkalmazzák a tanultakat, ezért gyorsan tovaszáll a megszerzett tudás.
– Ha következetesek lennének a pedagógusok és minden tanórán használtatnák az órát, a szülők pedig otthon is gyakoroltatnák gyermekeikkel az analóg óra értelmezését, akkor a tanultak egy életre rögzülnének a fejekben, de ez nem így van. Ugyanez a helyzet a cipővel is. Nehezen köti be ezért tépőzárasat kap a gyerek, nem tudja leolvasni az órát, ezért digitális órát kap vagy lenézi a telefonról – nyilatkozta a pedagógus.
Hozzátette: rengeteg matematikai kompetenciára épül az óra leolvasása.
– Ugyanez a helyzet a római számokkal is, megtanulják, majd elvész a tudás – mondta.
Farkas Nóra gyógypedagógus, napi szinten szembesül a már említett problémákkal.
– Azt tapasztalom, hogy a szülő részéről az iskola inkább már szolgáltató, mint a tabula színhelye. A gyermek ébren töltött óráinak nagy részében az iskolában van, így elvárássá vált az, hogy ott minden tanulmányi és szociális ismeretet megszerezzen. Otthon pedig már nincs sem idő, sem alkalom, sem hangulat a gyakorlásra – mondta.
Vázolta, ahogy a társadalom egyre modernizálódik, ahhoz igazodó kompetenciabeli elvárások válnak szükségessé.
– Nem azok reformálására, hanem átgondolásra van szükség, ami a pedagógus szabad szakmai kompetenciája, hogy a tanár melyekre fektet hangsúlyt és melyeket érint érdekességként. A cipőbekötésének és az óra leolvasásának alapvetőnek kellene lennie – nyilatkozta Farkas Nóra.
Ahogy a gyerek kilép az utcára, attól a pillanattól kezdve a szülő feladata gondoskodni róla. Ebbe beletartozik az is, hogy mennyire készül a gyerek az órára, valamint az is, hogy a megtanultakat tudja-e alkalmazni – fejtették ki a pedagógusok, kiemelve, hogy egy megadott tankeretben kell a tudást átadniuk, ez pedig az esetek többségében nem elegendő arra, hogy a gyerek csak az iskola falain belül sajátítsa el a tudást.
– A mai rohanó világban nem ritka, hogy a gyermek másodlagossá válik. Persze, a ruha ki van mosva, a vacsora oda van téve az asztalra, már akinél ez megadatik, de sokszor nem jut arra idő, hogy a szülő leüljön a gyereke mellé és együtt átvegyék a tanultakat. Hogy ennek mi az oka, azt bizonyára mindenki saját maga tudja. Hovatovább, nincs kooperáció a szülők és az iskola között sem. Ennek pedig a gyerek issza meg a levét. Ez ugye ezer hátrányt okoz. Például azt, hogy nem tudnak órát olvasni.
Farkas Nóra elmondta, a túlhajszolt életvitelnek, a rohanásnak és a teljesítési kényszernek köszönhetően igazából tehermentesíti magát a szülő az alapvető ismeretek átadása alól. Ahogy fogalmazott: ott van az iskolában, majd megtanulja ott, hiszen az ébren töltött órainak nagy részét úgyis ott tölti a gyerek.
Tóth Tamás kiemelte, bár az óráira nem vihetnek okos eszközöket a gyerekek, okos táblát, tabletet közösen használnak a tanóra során. A cél az, hogy a tanulók megismerjék, ezen eszközök hasznos oldalát is.
– Hozzám a kicsik házirend szerint nem hozhatnak be okos telefont. Otthon már azzal „kockulnak”. Viszont az én óráimon rengeteget használunk okostáblát, az én telefonomat, tabletet. Minden órán megjelenik nálam az okos készülékek normális használatára való nevelés. Célom, hogy megismerjék a gyerekek, hogy a „kockuláson” kívül mennyi mindenre jó még a telefon és tablet. Hiszen a digitális fejlődés nem rossz, csak tudnunk kell kezelni – nyilatkozta a pedagógus.
Sally Payne szakértő még 2018-ban azt nyilatkozta, az okos eszözök terjedésével egyszerűbbé vált egy tabletet nyomni a gyerek kezébe, ez azonban ártalmas a gyerekekre nézve. Sokuk nem tudja, hogyan is fogjanak meg egy ceruzát.
–Ahhoz, hogy képesek legyünk megfogni és mozgatni egy ceruzát, komoly kontrollra van szükség az ujjak finom izmai felett. A gyerekeknek sokkal több lehetőséget kellene biztosítani, hogy gyakorolják ezt a képességet. Egyszerűbb a gyerek kezébe egy iPadet adni, mint arra ösztönözni, hogy olyan izomépítő játékokkal foglalkozzon, mint az építőkockák vagy éppen a vágás/ragasztás. Ezek hiányában a gyerekek nem képesek elsajátítani azokat az alapmozdulatokat, amik szükségesek ahhoz, hogy később rendesen használni tudják a ceruzát vagy a tollat – nyilatkozta a szakértő.
