Május nyolcadika a Vöröskereszt világnapja. Az alapító, Jean Henri Dunant születésnapját választották világnappá.
A Nemzetközi Vöröskereszt működését megelőző időszakban, hazánkban már létezett és működött rövid ideig orvosi segítséget nyújtó betegápolói szervezet. A szabadságharc idején megalakult „Honvédápolói Egylet” tagjai között orvosokat, ápolóként szerepelő nőket, fegyvertelen férfiakat, iskola helyett ápolást végző diákokat találni. Zárdák megnyíló helyiségeiből, valamint magánépületekből átalakított alkalmi kórházak létesültek szerte az országban, ezen kívül 32 tábori mozgókórház volt az egylet működési háttere. A világosi fegyverletétel idejéig működő egylet tagjait, valamennyi hadorvost, ápolónőket, segítők jó részét letartoztatta az osztrák rendőrség, a tanukat akik igazolni tudták, hogy ezer számra ápoltak ellenséges katonákat is a hadikórházak, meg sem hallgatták.
A Vöröskereszt története
1859-ben zajlott le a solferinói csata. Az akkori korszak legvéresebb harcának mondott csatája során több mint 40 ezer sebesült vagy halott katonát hagytak a csatamezőn. Jean Henri Dunant elborzadt a látottakon; üzleti útját megszakítva a helyi asszonyok segítségével próbált meg segíteni a sebesülteken. Dunant javaslata: minden országban létre kellene hozni egy segélyszervezetet, amely olyan önkéntesekből áll, akik háború idején a sebesülteket ápolják, és nemzetközi egyezményt kellene kötni a harcmezőn maradt sebesültek, valamint ápolóik védelméről olyan módon, hogy részükre semleges státuszt biztosítanak.
Ennek nyomán 1863-ban megalakul a Vöröskereszt. Februárban jött létre az Ötök Bizottsága (Dunant is tagja volt), mely a mai ICRC (Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának) az előde. (Akkori neve: Sebesülteket Segélyező Nemzetközi Bizottság volt.) A vörös kereszt lett a szervezet jelképe, mely a svájci zászló inverze és 1863-ban egy nemzetközi konferencia fogadott el.
A következő fontos esemény 1864, a Genfi Egyezmény létrejötte volt. Az alapítók kezdeményezésére diplomáciai konferenciát rendeztek Genfben 1864. augusztus 8-28. között, melyen 16 ország vett részt. 1864. augusztus 22-én aláírták a harctéren megsebesült katonák körülményeinek javítására vonatkozó Genfi Egyezményt. A mostani 4. Genfi Egyezmény a Nemzetközi Humanitárius Jog alapjait képezi.
A segélyszervezet első alkalommal a porosz–osztrák–dán háborúban, 1864-ben „vizsgázott”, a tapasztalatok pedig arra sarkallták az európai államokat, hogy törvényi erővel biztosítsák a Vöröskereszt működésének lehetőségeit. Henri Dunant, a Vöröskereszt alapító atyjának törekvéseit 1901-ben béke-Nobel-díjjal honorálták, miközben a világ más részein is hasonló betegápoló egyesületek alakultak; ilyen volt például a közel-keleti Vörös Félhold, vagy a Vörös Oroszlán is. 1919 óta ezek a szervezetek összehangolják működésüket, és napjainkban mintegy 97 millió önkéntest foglalkoztatnak, a háborútól sújtott országokban.
A Magyar Vöröskereszt
1878. április 12-én megtartott értekezleten döntés született Ausztriában és Magyarországon önállóan működő Vörös Kereszt Egyletek szervezési és működési alapelveinek kimunkálásáról. I. Ferenc József jóváhagyta az eléje terjesztett javaslatot, majd 1880. december 5-én megbízta gróf Károlyi Gyula főrendházi tagot a magyar segélyegylet megszervezésével. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) 1882. január 20-án kelt körlevelében jelentette be a magyar egylet működését. A Magyar Vöröskereszt egyenjogú tagja lett a nemzetközi mozgalomnak és azóta is aktív tagja a Vöröskereszt Mozgalomnak. Az elmúlt csaknem 137 évben a Magyar Vöröskereszt megszakítás nélkül működik Magyarországon.1919-tõl tagja a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetségének. (IFRC)1992-tõl a Magyar Köztársaság mindenkori elnöke a Magyar Vöröskereszt fővédnöke.
A Vöröskereszt – alaptevékenysége körében – a következő feladatokat látja el: – Háború esetén részt vesz a háború áldozatainak mentésében, az áldozatokról és a hadifoglyokról nyilvántartást vezet, a rászorulók, illetve hozzátartozóik részére tájékoztatást, átmeneti anyagi vagy természetbeni segélyt nyújt.
– Természeti vagy más katasztrófahelyzet esetén a rászorultakat felkutatja, részükre átmeneti segélyeket, illetve jogsegélyt biztosít; az áldozatok mentésére segélycsapatokat működtet.
– Eltűnt személyek felkutatására keresőszolgálatot működtet.
– Átmeneti szállások megteremtésével, fenntartásával és egyéb módon közreműködik a menedéket kérők és a menekültek megsegítésében, előmozdítja hazatérésük lehetőségének mielőbbi megteremtését; egészségneveléssel, házi-gondozó szolgálat kialakításával, elsősegélynyújtás oktatásával, továbbá a rendelkezésére álló eszközökkel hozzájárul az élet- és egészségvédelemhez.
– Szervezi az önkéntes véradók részvételét a véradásban, és részt vesz a vérellátás rendszerének fejlesztésében.
– A rászorultak részére igény szerint – az alapszabályban meghatározott módokon – szociális segítséget nyújt.
A Magyar Vöröskereszt 1998. január 1.-tõl kiemelten közhasznú szervezet. Ma a Magyar Vöröskereszt a Stratégia 2020 határozata alapján végzi tevékenységét.
Hazánkban szerencsére a II. világháború óta csak 1956-ban dörögtek a fegyverek, így a Vöröskereszt főként a béke idején végzett szolgálataival segít. A munkatársak és a sok-sok önkéntes munkája azonban ilyenkor is nélkülözhetetlen, elég ha csak a véradások folyamatos szervezésével biztosított állandó vérellátásra gondolunk.
A világnapon és azon kívül is – TISZTELET nekik!
