Az egzotikus tájak, esőerdők hangulata költözött április 13-án néhány órára a Petőfi Művelődési Központ Zomba termébe, ahol papagáj kiállítás várta az érdeklődőket. A világ számos vidékéről érkezett különleges madarak szívderítő kikapcsolódással szolgáltak nem csak a gyerekeknek, de őket kísérő szüleiknek is.
Az éles madárhangok akkor is a kiállítás helyszínére vezették volna látogatókat és stábunkat is, ha nem tudjuk, melyik teremben keressük a mozgalmas „tárlatot”. Az ajtó mögött igazi dzsungelhangulat uralkodott, legalábbis, ami a színpompás madárfelhozatalt illeti.
Rögtön bal kéz felől egy rózsaszínbe hajló, fehéres színű madár (mint később kiderült, egy malakui kakadu) trónolt méltóságteljesen, nem különösebben véve tudomást a körülötte zajló mozgolódásról. Pedig nézelődők és szárnyastársak is akadtak szép számmal a szivárvány minden színét felvonultatva, hangos „beszélgetésbe” elegyedve egymással.
– Van itt feketesapkás és jákó papagáj, arák, rózsakakadu, hogy csak néhány különlegeset említsek a megközelítőleg ötven madárból. Szinte mindet baba koruktól mi neveltük, fecskendővel etettük, így most nagyon kezesek és sok törődést igényelnek – avatott be Németh Nelli, a madarak tulajdonosa.
Kötődése az állatokhoz gyerekkorából ered: édesapja, sőt már az ő apja is szeretettel fordult az feléjük, tartott is otthon sokféle egzotikus jószágot.
– Apukám az összes gyerek közül egyedül örökölte tőle ezt a szenvedélyt, mi pedig négyen vagyunk testvérek és én vagyok leginkább állatos, de a többiek is nagyon sokat segítenek – mondja Nelli, akinek természetes volt, hogy otthon a madarak mellett kígyókat, négylábú hobbiállatokat, madárpókokat tartanak, mondhatni, ebbe nőtt bele.
Gondozásuk egyész embert kíván, úgyhogy számára ez tulajdonképpen főfoglalkozás. A legtöbb idő az etetéssel telik, napi több óra, hiszen fontos, hogy a megfelelő táplálékot kapják.
– Amit adunk nekik, pont úgy néznek ki, éppen, mint az embernél. Tudni kell, melyik papagájnak mi az igénye mennyiségre és minőségre, mit szabad neki adni és mit nem. Az itatás is hosszadalmas, mert minden nap ki kell mosni az edényt, kicserélni a vizet tisztára. Emellett a heti egyszeri takarítás, mire a röpdéken végig megyünk és rendesen kipucoljuk, szintén sokáig tart. Bár ezt mindig ketten végezzük – sorolja a feladatokat.
Amikből egyetlen madárral is akad bőven, ha szeretnénk, hogy egészséges, jókedvű társunk legyen.
– Hetente takarítjuk a kalitkáját, a vizet kétnaponta cseréljük, van hozzá csepp, amit bele kell rakni. Kölest főzünk neki, mert azt nagyon szereti, mellette megeszi a búzást is, de például a szotyit csak a kezünkből. Céklát és répát is szoktunk a kalitkába rakni és csíráztatunk kölest, illetve egy kifejlett növény leveleiből vágok neki időnként – részletezte Tóth Loretta, aki egy nimfapapagáj, egy teknős és egy kutya gazdija. – Ide azért jöttünk el, mert reménykedtem, hogy láthatunk arapapagájt, és most nagyon boldog vagyok, hogy teljesült a vágyam – tette hozzá.
Arából kettő is volt, Bella és Denisz. Ők Nelli kedvencei, mint mondja, nagyon hozzánőttek az elmúlt évek alatt. A szobájában laknak szabadon és rendkívüli módon igénylik a napi törődést, simogatást, játékot.
– Egyelőre nincsenek gyerekeim, úgyhogy nekem ők azok, szinte az összes szabadidőmet, energiámat beléjük fektetem. Csodálatos, amilyen szeretet tudnak adni, felvidítanak olyankor is, ha épp rosszkedvvel ébredek – meséli róluk hozzátéve, hogy a papagájokban először a színük fogta meg. – Nincs még egy állat a Földön, ami ennyire színes. Szemet gyönyörködtető minden példányuk és nekem szerencsére megadatott, hogy pici korom óta nap mint nap csodálhatom őket.
Aki kedvet kapott a papagáj tartáshoz, annak Nelli azt tanácsolja, hogy hosszú időre tervezzen, hiszen a legtöbb fajta 20-30, de az ara például 80 évig is él.
