Munkácsy-díja és egyéb elismerések után néhány napja a Kossuth-díjat is megkapta Mihály Gábor szobrász. A Csanádapácán gyerekeskedő és gimnazistaként a Táncsicsban tanuló művész régóta Budapesten él, de szép emlékeket őriz Orosházáról.
Aki járt már a Hungaroringen, annak nem ismeretlen a célegyenes előtti kanyarsorozat holtterében elhelyezett, húsz méter magas, nemzeti színű acélcső plasztika. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy Mihály Gábor tervezte a versenypálya kanyarulatait szimbolizáló alkotást. Ennek már több, mint két évtizede, Görgey Artúrt ábrázoló, élethű szobrát azonban tavaly avatták fel Révkomáromban.
A két mű csak apró szelete az 1942-ben született Mihály Gábor gazdag munkásságának. A Nagyváradtól 50 kilométerre lévő Székelyhídon látta meg a napvilágot, de mindössze két éves volt, amikor elköltözött onnan a család.
– Elkezdték bombázni Nagyváradot, apámat behívták katonának, anyám pedig hazamenekült a szülőfalujába, Csanádapácára és ott éltünk 18 éves koromig – beszél a helyi kötődésről a művész.
A középiskolát már a Táncsics Mihály Gimnáziumban kezdte, még emlékszik arra, hogy a busz mellett kisvasúton járt be Orosházára, de egy ideig albérletben is laktak a városban a nővérével, hogy ne kelljen minden nap utazni. Az érettségit azonban már nem itt tette le.
– Harmadik osztályos voltam, a félév felé jártunk, amikor az apám, akit ellenforradalmárként börtönbe zártak, kiszabadult. Nekünk pedig, mint osztályidegen családnak, el kellett menekülnünk Csanádapácáról. A gimnáziumi tanulmányaimat Rákospalotán folytattam és ott is érettségiztem – mesél tovább.
Úgy érzi, olyan, mintha a mi vidékünkön született volna, az első emlékei innen vannak.
– Minden gyerekkori élmény Csanádapácához és Orosházához fűz, azok is, amelyek egy embert akár egy életre meghatároznak. Az ott töltött idő alatt szereztem az első komoly barátokat, akikkel azóta is sokat találkozom, ma is beszéltem telefonon vagy öttel – mondja mosolyogva.
Hozzáteszi, ezúttal a megszokott témák mellett a Kossuth-díjához is gratuláltak. A magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb állami kitüntetést Áder János köztársasági elnöktől vette át március 15-én.
– Többször voltam már fölterjesztve, és most a csillagok állása is kedvezett. Jó érzés megkapni, a parlament kupolatermében, jelentős személyiségektől átvenni pedig még jobb. Egy pillanatra elhittem, hogy talán meg is érdemlem – fogalmaz kissé meghatottan.
Történelem és sport kőben, vasban
Mihály Gábor köztéri alkotásai számos Békés megyei települést gazdagítanak: Csanádapácán a dohánytermesztő szobra áll, a vésztő-mágori szoborparkban szintén több műve helyet kapott, de Szarvason, a Körös vizén látható emlékmű is az ő keze munkája, ahogyan Marian Kozma portréja vagy az Olimpiai Székház előtt küzdő „Ötkarikás biciklisták” Lausanne-ban.
A család ellenforradalmi múltja miatt ötször felvételizett a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahová 1969-ben vették fel, diplomáját 1974-ben szerezte meg. Egyéb elismerések mellett megkapta az Állami Ifjúsági Nívódíjat, a Gyermekekért Érdemérmet és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság művészeti díját is.
Folyton gondolkozó, dolgozó művész, aki korát meghazudtolóan aktív életet él, a Kossuth-díj után sem tervez pihenést. Két alkotás előkészületeit végzi.
– Valamikor a ’30-as évek derekán elpusztult egy Attila királyról készített, másfeles életnagyságú lovasszobor, Cser Károly munkája. Ennek rekonstrukciójára kértek fel Vácon. Emellett van egy Széchenyi Istvánt és Miloš Obrenovićot ábrázoló, kétalakos emlékművem is készülőben, amelyet az Al-Dunán állítanának fel, a Vaskapunál – avatott be idei munkáiba Mihály Gábor, Csanádapáca friss Kossuth-díjasa.
