Orosháza hőseire is emlékezett Zalai Mihály, a Békés Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke ünnepi beszédében március 15-én. A Kossuth-szobor előtt tartott megemlékezésen az Eötvös József Katolikus Általános Iskola diákjai és pedagógusai mutatták be az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából összeállított műsorukat.
„A haza minden előtt!” Ezzel a napokban sokat látott, Kölcsey Ferenctől idézett mondattal nyitotta beszédét Zalai Mihály emlékeztetve arra, hogy amikor nagy államférfink papírra vetette az üzenetet Pozsonyban, akkor a koronázó város még Magyarországhoz tartozott.
– Ez a város ma már egy másik állam, egy másik ország fővárosa, ahol alig él olyan ember, aki megértené ezeket a sorokat – mondta.
Ezt követően feltett néhány kérdést: vajon tényleg meg lehet-e ragadni ezzel a mondattal 1848 szellemét, össze lehet-e foglalni vele mindazt, amit erről a 17 hónapról tudni érdemes?
– A XXI. század emberének szemével nézve nem avítt, poros eszme ez, melyen már rég túlhaladott az idő? Hogyan kell érteni, hogy minden előtt a haza? Saját magam előtt, a családom előtt? Megelőzi ennek a néhány milliós közösségnek az érdeke az én és a szűk környezetem érdekeit? És mi az, hogy haza? – sorolta a válaszra váró kérdéseket Zalai Mihály, majd felelevenítette, hogyan írt naplójában Petőfi a március 15-ét megelőző éjszakáról.
Beszélt arról, hogy a költő és felesége nem aludtak, azon tanácskoztak, mit kell tenni, a forradalom vezéralakja pedig kijelentette, ha lelövik az sem baj, hiszen senki nem várhat ennél szebb halált.
– Nem csak üres szavak, tettek bizonyították, hogy Petőfi és ifjú társai komolyan gondolták: A haza minden előtt. A forradalom és szabadságharc orosházi eseményei sem nélkülözték a mai szemmel nézve érthetetlen önfeláldozást – emelte ki a közgyűlési elnök. – A Nemzetőrség első toborzásakor a megyéből legtöbben tőlünk vonultak be: 665 gyalogost és 149 lovast állított ki az akkor tizenkétezer lakosú község. Sem egyenruha, sem rendes fegyver, sem kiképzés és vezérlő tisztek sem álltak rendelkezésre – részletezte a nehézségeket.
Orosházi hősök
Felidézte, hogy számtalan olyan eseményt, történetet jegyeztek fel elődeink, melyek azt mutatják, hogy a nemzet egészséges önvédelmi ösztöne, áldozatvállalási képessége jól megmutatkozott Orosházán az alatt a bő egy év alatt, amíg a szabadságharc eseményei elérték az itt élőket is.
– 1848 végén 172 honvéd újoncot toboroztak nálunk, nagy részük önként vonult be. Úgynevezett népfölkelők csatlakoztak Orosházáról is az Arad városát védő honvédekhez. Boczkó Dániel orosházi országgyűlési képviselő volt az aradi vár kormánybiztosa. Mikor ’49 februárjában a szerbek egyesültek az aradi várat tartó császáriakkal és támadást intéztek a város ellen, akkor az orosházi és tótkomlósi népfölkelők a megyéből elsőként fél nap alatt odaértek, és egyesülve a honvédekkel a tízszeres túlerőben lévő ellenséget visszaverték és visszafoglalták a korábban elvesztett Újaradot is – beszélt a szabadságharc egyik fontos pillanatáról hozzátéve, a képviselők civil ruhában az első sorban harcoltak, ekkor esett el az orosházi evangélikus lelkész fia. – A Vasvári Pál által vezetett Rákóczi szabadcsapatba 64 orosházi önkéntes vonult be és sokan közülük Vasvárival együtt estek el a Bihari hegyek között a román felkelőkkel vívott harcban.
Mint Zalai Mihály elmondta, a hátország még inkább kitett magáért. Orosháza volt a hadsereg élelmezésének egyik regionális központja, az itt élők a beszolgáltatás mellett jelentős pénzadományokkal segítették a szabadságharcot. Damjanich nyolcezres, a falu mellett állomásozó seregét hetekig jól tartották.
– A világosi fegyverletétel után pedig városunk néhány bátor polgára bújtatta Kossuth Lajos feleségét és fiait – emlékeztetett majd újabb kérdéseket fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy kell-e tanulnunk a hős elődöktől, kell-e a hazában nemzetként élnünk vagy túlhaladott a fogalom?
– Ha így gondoljuk, elég emlékeznünk, de ünnepelnünk nincs mit és nincs kit. Elődeink nem ezt üzenik tetteikkel, hanem azt, amit az ifjú forradalmár Jókai Mór később így fogalmazott meg: „Ki visszatekinthet a határról anélkül, hogy szemei nedvesek volnának, akinek nincs egyéb terhe, mint az útipoggyász, akinek nincs kedve bátor arccal fordulni a borús idők felé, s csak a napfényt keresi, az boldog ember, s okosan cselekszik, ha itt hagy minket, kik el vagyunk szánva tűrni mindent, fáradni mindig és megtartani a régi szívet mindhalálig.” – figyelmeztetett Zalai Mihály.
Beszédét az Eötvös iskola korabeli ruhába bújt diákjainak műsora követte, majd a város önkormányzata, a politikai pártok, nemzetiségek, nevelési és oktatási intézmények, történelmi egyházak, fegyveres testületek, hivatalos és civil szervezetek képviselői megkoszorúzták Kossuth Lajos szobrát.
