Különleges eseménynek adott otthont január 26-án a művelődési ház Bubik terme. Az egykori Csillag volt dolgozói gyűltek össze, hogy felidézzék az együtt töltött éveket, évtizedeket, a helyiek és környékbeliek számára mérvadó áruház hétköznapjait.
A Csillag Áruházat senkinek sem kell bemutatni Orosházán, aki betöltötte a harmincat. Sokan ma is ezen a néven emlegetik az azóta már másféle kereskedelmi egységeknek helyet adó épületet. A Csillag. Félig-meddig komolyan azt is kijelenthetjük, amit ott nem lehetett kapni, talán nem is létezett.
A legendás áruház idén lenne ötven éves. Ez volt az egyik oka annak, hogy az egyik volt dolgozó fejében megfogalmazódott az ötlet: találkozni szeretne kollégáival.
– Volt a Barátok köztnek is egy húsz éves találkozója, ami megmaradt bennem. Napokkal később egyik éjszaka nem tudtam aludni és eszembe jutott, hogy mi volna, ha a Csillag Áruház dolgozóit is összehívnánk. Elkezdtem számolni az osztályokat, kikkel szoktam találkozni, kiket ismerek még, reggel elmondtam a férjemnek, aki rögtön biztatott, hogy próbáljam meg. Ezzel el is dőlt a kérdés, belevágtam – mesélte csillogó tekintettel Bozók Sándorné Irénke, aki 1972-ben került az áruház lakástextil, méteráru osztályára és dolgozott ott húsz éven keresztül.
Természetesen nem egyedül vágott bele a munkába. Egy cipőosztályi kolléganőjéhez fordult, aki szintén azonnal igent mondott, amikor meghallotta az ötletet.
– Ekkora öröm szerintem nagyon régen ért mindenkit. Úgy gondolom, az idősebbjeink a legboldogabbak, de mindenki más is örül. Szép létszámmal vagyunk itt, 96 kolléga jelentkezett – mondta a szervezésben oroszlánrészt vállaló Szépe Gáborné Irénke.
Így a két Irénke munkához látott, és a legnagyobb közösségi oldal segítségével felkutatták munkatársaikat. A résztvevők létszáma szinte napról-napra nőtt.
– Először úgy terveztük, hogy az első és a második emeletet hívjuk meg, mert a,b,c volt a három legnagyobb részleg. Erre kérdezték a többiek, hogy ők miért ne jöhetnének. A terv az volt, hogy a lenti termet béreljük, de mikor megközelítettük a száz főt, rájöttünk, hogy ott nem fogunk elférni, ezért kerültünk végül ide, a Bubik terembe – osztotta meg a szervezés részleteit Szépe Gáborné.
Bár a hivatalos köszöntő csak öt órakor hangzott el, háromtól érkezhettek a találkozóra a csillagosok, akik ki is használták az időt és fél négyre szinte mindenki ott volt. Őszinte boldogsággal köszöntötték, ölelték át egymást. A szervezők nagy örömére a legidősebb, 90 év feletti kollégák is vállalták a részvételt.
Köztük Vetési Imréné Ilonka vagy Gecseiné Erzsi néni, akit nagy tisztelet övezett és övez ma is, mert sok tanulót és így későbbi dolgozót köszönhetett neki az áruház.
– A nyitástól a végéig ott voltam. Igaz, közben elmentem nyugdíjba, de még tíz évig félműszakban dolgoztam. Az egykori tanulók közül többen már nagymamák – kezdte mosolyogva Erzsi néni. – Szép évek voltak, forgalmas időszakban nyitottunk, a vidék jött vásárolni és rengeteg munkánk volt. Én a rövidáru osztályon dolgoztam, ami egyébként is nagyon munkás és emlékszem, egy pillanat szünetünk nem volt, de nagyon szerettem ott lenni és ezeket a lányokat is nagyon szerettem – idézte fel a hétköznapokat.
– Én is a kötött osztályra kerültem ’78 januárjában, Ilonka néni akkor készült nyugdíjba és a helyettes lett a vezető, én meg a másik helyettes lettem. Szerettem a kereskedelme és a Csillagban dolgozni, nosztalgiával gondolok vissza azokra az évtizedekre, boldog vagyok, hogy most itt lehetek – tette hozzá az Erzsi néni mellett álló Benkő Kálmánné Marika.
A szépen feldíszített teremben nem lehetett panasz a hangulatra, az egykori munkatársak beszélgetésbe merülve örültek a viszontlátásnak, vagy a fotófalat nézegetve elevenítették fel közös emlékeiket. A sikeren felbuzdulva a két szervező azt mondja, nem állnak meg az első találkozónál, jövőre azonban az elképzelések szerint már a férjek és feleségek is meghívást kapnak a rendezvényre.
