Az emlékezésé volt a főszerep május 25-én az Árpád-kertben, a Hősök szobránál. Katonák és civilek egyaránt megszenvedték a háború borzalmait.
Az I. és II. világháborúban elesett katonákra emlékeznek május utolsó vasárnapján országszerte, így Orosházán is. Az emléknapot még az 1920-as évek közepén emelték a nemzeti ünnepek közé, volt olyan időszak is mikor tiltották vagy büntették. Városunkban május 25-én emlékeztek meg a háborúk áldozatairól, az Árpád-kertben, a Hősök szobránál.
– 1914-ben sokan gyors offenzívát reméltek. Mire azonban véget ért a háború, milliók vesztették életüket. A 600 ezer elesett magyar katonából 1156-an orosháziak voltak. Halál, gyász és fájdalom jutott ebben az időszakban minden nemzetnek. Hajtsunk fejet tisztelettel és emlékezzünk meg azokról a magyar katonákról, akik már soha nem térhettek haza, hiába várták őket szeretteik, családtagjaik! Minden elhunythoz tartozott egy történet, egy emberi sors – emlékezett meg az áldozatokról beszédében Dávid Zoltán, Orosháza polgármestere.
Számos orosházi születésű katona nevét hallhatták az egybegyűltek, azonban egyetlen szomorú közös pont fűzte össze őket: mindannyian nagyon fiatalon, a legtöbben közülük a húszas éveik elején járva indultak el a két világháború valamelyikébe, de onnan már nem térhettek haza.
Lipták József, a Magyar Honvédség Hadkiegészítő Felkészítő és Kiképző Parancsnokság Előkészítő Részlegének vezetője beszédében kihangsúlyozta, a sok névtelenül maradt magyar hős, kezdetben lelkesen, mit sem sejtve indult el a háborúba, kevesen sejtették, hogy valójában mi vár rájuk. A frontról hazaérkező katonák sem azok az emberek voltak, akik elmentek. Megváltoztak.
– Szobrok, emlékművek hirdetik a világháborúk óta a magyar katonák vitézségét. Kötelességünk emlékük ápolása. Hiszen akik nem ismerik a múltat, azoknak nincs jövője – hangsúlyozta beszédében Lipták József.
Az emlékező műsort idén a Székács József Evangélikus Iskola diákjai adták, majd a koszorúzás következett.
