Imádja a munkáját, ami már 25 éve az élete része. Bohák János alezredes az Orosházi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság parancsnoka május 2-án tűzoltósági tanácsos címet vehetett át Pintér Sándor belügyminisztertől.
A tűzoltó alezredes 25 évvel ezelőtt, 1993 május 1-jén lépte át a Szarvasi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság kapuját. Mint mondta, mindig is vonzotta a kéklámpás pálya, végül az édesapja egyik méhész kollégája által került közel a tűzoltósághoz.
– Eleinte gépjárművezetőnek képzeltek el, de feletteseim valamit láthattak bennem, hiszen egy év múlva egy úgynevezett zászlós szakmai iskolába küldtek, ahol megtanultam a szakma rejtelmeit. Eközben lehetőségem nyílt főiskolai papírt is szerezni. Így Szegeden elvégeztem a főiskolán a kémia-pedagógia szakot – emlékezett vissza Bohák János.
Bejárta a szamárlétrát
Bohák János beosztott tűzoltóként kezdte, majd szolgálatparancsnokként folytatta. Aztán tűzoltósági és műszaki mentési osztályvezető volt, ezután parancsnokhelyettesként tevékenykedett Szarvason. 2016 februárja óta pedig az Orosházi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság vezetője.
– Jól érzem magam Orosházán, a közel két és fél év alatt megismertem a kollégáimat, jó közösséget alkotunk. Megbíznak bennem, sokan bejönnek hozzám, elmondják különböző gondjaikat, ha kell és tudok, segítek nekik. Szép a vezetői beosztás, hiszen oda kell figyelni az emberekre. Sokszor tudni kell bocsánatot kérni, hiszen attól, hogy főnök vagyok, nem mindig nekem van igazam – húzta alá a parancsnok.
Ezt a vezetői munkát elismerve május 2-án, Szent Flórián napja alkalmából belügyminiszteri elismerést vehetett át. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy büszke a tűzoltósági tanácsosi címre. Nagy löketet ad a további munkájához.
– 16 évet vonultam, ebből 14 évig szerparancsnokként. Persze néha koszos, büdös és veszélyes munka, mégis imádom a szakmámat, a tűzoltóságból nem lehet kigyógyulni. Ez egy külön világ. Még a 2005-ös baleset sem tántorított el, ami a szarvasi malom leégésekor ért. Több emeletet zuhantam, de kisebb sérülést leszámítva könnyen megúsztam. A család is ezért félt jobban, de kezdik megszokni 25 év után, hogy tűzoltó vagyok – teszi hozzá nevetve. Zárásként még leszögezi, legalább annyira szeresse mindenki a munkáját, mint ő.
