Gyermekkora óta orvos szeretett volna lenni, hogy szolnoki nagyapja nyomdokaiba léphessen. Az álom valóra vált, ma már az Orosházi Kórház radiológusaként tesz meg mindent a pontos diagnózis, és a betegek gyógyulása érdekében.
A szolnoki nagyapa gyermekorvos volt. Zsuzsanna születésekor már nem élt, édesanyja azonban sokat mesélt róla. A mesék pedig nyomot hagytak.
– Ez az, ami elindított. Meg persze – ahogyan egy kisgyerek – szerettem volna segíteni az embereken, szerettem doktorosat játszani, elképzelni, milyen lehet – kezdi a történetet.
Két nagynénje szintén orvos, ahogyan unokatestvérei közül is vannak, akik ezt a pályát választották. Zsuzsanna úgy fogalmaz, a „nagypapa kultusz” megtette a hatását, nem is volt kérdés, hol tanuljon tovább. Természetesen gyermekorvos szeretett volna lenni, így került az egyetemi évek után Hódmezővásárhelyre, ahol nem érezte jól magát.
– Váltottam, és 2008-ban átjöttem Orosházára, a radiológiára. Oda vettek fel, de igazából nem ismertem akkor még ezt a szakterületet. Néhány év távlatából azonban már látom, sokkal inkább nekem való, mint a gyermekgyógyászat – mondja meggyőződéssel.
Úgy véli, a radiológia rendkívül vizuális ága az orvoslásnak, sok esetben rajtuk, az általuk látottakon múlik a pontos diagnózis, ezáltal a betegre váró további vizsgálatok sora. Munkájukat nagyban megkönnyítik a modern berendezések.
– Most újult meg az Orosházi Kórház gépparkja, és ezekkel a digitális műszerekkel sokkal jobb dolgozni. Igaz, hogy nehezebb őket helyrehozni, ha elromlanak, mint a korábbi analóg gépeket, de egyszerűbb lett a leletek elemzése, pontosabb meghatározást tudunk adni a betegségről a látottak alapján – emeli ki a XXI. századi technika előnyeit.
Azonban – mint mondja – nem csak ez, hanem a munkatársak is sokat segítettek, hogy leküzdje a kezdeti nehézségeket.
– Leginkább a csapatot szerettem meg, amellyel dolgozom. Nagyon jó orvos és asszisztens kollégáim vannak, mindenki komolyan veszi a munkáját, ezzel együtt barátságos és segítőkész. Ehhez a főnököm, Sebők Edit főorvosnő is hozzájárul az általa teremtett légkörrel – fogalmaz a környezet kapcsán.
Legnagyobb kihívásnak azt érzi, hogy minden esetben megtalálja a választ a szakorvos kérdésére.
– Az elkészült felvételek alapján fel kell fednem azt a problémát, amivel a beteg orvoshoz fordult. Ez nem könnyű feladat, nem is minden alkalommal sikerül elsőre, mert a tankönyvekben nincs minden benne. Ennek eredményeképp viszont nap, mint nap tanulok valami újat, és legközelebb már nem okoz gondot felismerni egy-egy kevésbé jellemző kórképet – részletezi a munkájával járó nehézségeket.
A kellő magabiztossághoz szerinte tíz éves szakmai tapasztalat szükséges, ebből ötöt már megszerzett. Mivel eredendően a gyermekgyógyászat érdekelte, így most a gyermekradiológiában képezi tovább magát, emellett a másfél éve elkezdett ízületi ultrahang vizsgálatokban is fejlődési lehetőséget lát.
– Arról is szó van, hogy talán kap egy új, több szeletes CT gépet a kórház, de talán még kardio CT-t is, amelyeknek a kezelését meg kell majd tanulni. Így nem csak az intézmény, de a mi fejlődésünk is folyamatosan biztosított – hangsúlyozza hozzátéve, szereti az Orosházi Kórházat, és itt képzeli el a jövőjét.
