A Tóth családról van szó, amelynek tagjai között három generáción át öröklődött a festészet szeretete, és akiknek alkotásaiból május 26-án nyílt kiállítás Petőfi Művelődési Központban. Idősebb Tóth Mihály, ifj. Tóth Mihály, valamint a dédunokák Dongó Dorina és Laura képei láthatók a paravánokon.
A realizmus találkozik az absztrakt festészettel és a gyermeki ábrázolásmóddal a különleges tárlaton. Ifj. Tóth Mihály édesapja hatására fogott ecsetet 10 évesen és szenvedélye a művészet ezen ága iránt azóta is töretlen. Bár gyökerei és életének nagy része Kecskeméthez kötik, de Orosházán is termékeny éveket töltött.
– Itt él egészen 1985-ig és a hetvenes években természetesen tagja volt a Fiatal Festők Csoportjának. Az elmúlt években találkoztunk egy orosházi kiállításon és akkor merült föl, hogy mivel már jó régen elment innen, mi lenne, ha szerveznénk neki egy kiállítást. Íme. – mondta el Bodrogi Béla, az Orosházi Képzőművészeti Közhasznú Egyesület elnökhelyettese.
Idősebb Tóth Mihály realista festőként indult és ezt az irányvonalat követte élete végéig, a tárlatra tájképei és csendéletei közül válogattak ki hatot a szervezők. Fia első alkotási szintén a realizmus talaján álltak, később azonban saját stílust alakított ki, amely kicsit szürrealista, kicsit absztrakt, de nem sorolható egyetlen sémába sem.
– Amit fontosnak tartok a művészetben, hogy a szó igaz legyen, tegyen valami tartalmat az emberek elméjébe és, ha megáll valaki egy-egy képem előtt és elgondolkozik, már megérte – fogalmazott ifjú Tóth Mihály.
Értelem és érzelem
Számára az a legnagyobb elismerés, amit általános iskolás rajztanára írt neki egy kiállítása kapcsán. Eszerint alkotásai vagy egyszerűek és közérthetőek, vagy elgondolkoztatóak. Egy dolog azonban mindegyiken tükröződik: az alkotás szabadsága, amely a művész saját bevallása szerint kimondhatatlan élményt nyújt számára minden alkalommal.
– Ha körbenézünk a falakon, visszatükröződnek ezek a gondolatok. A színek kavalkádja, a néhol felismerhető figurák szürreális valósága meghökkenti és elgondolkoztatja az embert. Van, ahol a dinamikus vonalak, máshol pedig a vibráló színek vonzzák a tekintetünket. Egyszer az értelmünkre hatnak, máskor pedig az érzelmeinket veszik célba – méltatta köszöntőjében pályatársát F. Varga Mária festőművész.
Nyomokban már a két unokánál is megfigyelhető mindez, a 11 és 6 éves lányok szintén felszabadultan alkotnak nagyapjuk örömére, aki hagyja, hogy saját elképzeléseiket kövessék, legfeljebb terelgeti, de sosem irányítja őket.
A nem mindennapi tárlat június végéig várja a nagyérdeműt a művelődési központ színháztermi előcsarnokában.
