A születése óta mozgáskorlátozott Paulik Fecó pozitív gondolataival mindig előrébb lendít. Azt, aki meghallgatja. Most a majdani önálló életének tervéről, és egyáltalán a korlátok mibenlétéről ír. Indulhatunk ezzel az új évben.
Fecó soraiban itt-ott bennehagytam a hibákat, hogy érzékeltessem, bizony a billentyűzeten a fejére erősített pálcával nehezebb boldogulni. Az írás azonban teljesen az ő „műve”.
„Az ép emberek sokkal szűkebb látókörűek, ragaszkodnak az illemhez, meg ahhoz, hogy nem lehet másképp élni. Viszont sérültként egészen nyitottan és kreatívan kell élni.
Mondok pár példát: ha olyan segítség kell, ami nem személyi segítés, hanem mondjuk kerti, akkor lehet, hogy többször kell rákérdezni, hogy mikor ér rá, mert lehet, hogy más dolga miatt elfelejti, de ez nem feltétlen azt jelenti, hogy nem akarja megcsinálni. Viszont sokan, ha azt látják, hogy nem megy, akit hívott, akkor rögtön el kezd kombinálni: biztos csak hitegetett, vagy átvágott. De nem jár utána, hogy mi van, és ha utána jár, akkor meg nem hiszi el. Így, hogy akar segítséget kérni, ha nem nyit, meg, ha nem hiszi el, amit az ember mond!?
Sérültként megtanultam, többször kell szóljak. Én akarom, hogy rendbe legyen, miért várjak arra, hátha valaki magától jön? Vagy pl amikor hívok egy társaságot hozzám, hol van megírva, hogy nem kérhetem meg, segítsen valaki nekem főzni? Sehol.
Csak sokan félnek a vendégeket megkérni bármire is, ezért nem is hívogat magához senkit. De mitől fél? Talán attól, hogy mit szólnak hozzá? Ettől tök felesleges mert addig nem tudja meg, amíg nem csinálja meg. Lesznek olyanok aki természetesen segít, de lesznek olyanok, akik furán néznek mert szerintük ez nem illik, de mért ne változtathatnánk ezen is. A határ a csillagos ég, meg az egónk, az egónk az, ami a legnagyobb akadály abba, hogy nem hagyja, hogy megkérjünk bárkit bármire. Mert az egó azt mondja, hogy egyedül is boldogulunk. Ami néha igaz is, de így egyedül maradunk, mert senkivel tudunk egy jót beszélgetni, nincs kivel.
Pedig nincs ebben ördöngösség. Ha valakivel beszélgetek, lehet, hogy lesz negatív hozzászólása ami alapvetően nem baj, az egy vélemény. Ha sűrűn beszélünk a terveinkről akkor mindig elképzeljük/vizualizáljuk, amit az univerzum fogad és teremt, teremtünk. Viszont ha negatív szót, megnyilvánulást kapunk, akkor máris tehetünk ellene. Mit, hogyan? Úgy, hogy kiszűrjük a számunkra jó, pozitív érzetet adó szót, vagy ha nincs abban, akkor saját magunkban keressünk 1 fantasztikus gondolatot és cseréljük ki a beáramló negatívot! Vagy csinálhatunk magunk köré védőpajzsot, amivel kizárjuk a negatív érzetet. Szóval, ha ezek megvannak, akkor bárkivel beszélgethetünk mert amiket mondanak azokat már csak úgy fogjuk venni mint egy véleményt és ezáltal nem engedjük, hogy belénk éket verjen.
Tudom, hogy fura gondolkodású vagyok, de hiszem, hogy ez beválik, ha jól csináljuk. Ezzel kívánok mindenkinek sikerekben gazdag, nagyon boldog új esztendőt!
