Legendás évfolyam tagjai találkoztak szombaton a Táncsicsban: 55 évvel ezelőtt érettségiztek, azóta többeknek élő a kapcsolata az egykori alma materrel, és sokan jelentős mecénásai is az iskolának.
– Ki tudja, lesz-e még arra alkalom, hogy így találkozzunk? Az biztos, hogy öt év múlva nem leszünk ennyien. Hogy kik fognak hiányozni, azt a sors eldönti – mondta Prof. Dr. Kaáli Nagy Géza, és ezzel meg is adta a választ arra, miért vállalta nemcsak a szervezői feladatok oroszlánrészét, hanem az anyagiak terhét is át az egykori diáktársaktól.
– Furcsa lehet erre gondolva találkozni…
– Az emberi természetet úgy formálta a sors, hogy derűlátó, és az utolsó pillanatig bizakodó, még a halálos ágyán is. Most azt ünnepeljük, hogy mi vagyunk a szerencsések, akik mindent túléltek egészségben.
– Mennyire van otthon a mai világban?
– Személy szerint én jobban, mint bármikor. Egyre többet vagyok fiatalokkal, bár nekem a 40-esek is fiatalok.
Igyekszem produktív dolgokkal foglalkozni, főleg intézetek létrehozásával, ami értelmet ad az életemnek. Nagyon fontos, hogy az ember ne álljon le, sőt, fokozza a munkatempóját, ha tudja. Én még tudom, fiatal vagyok, csak 73 éves.
És, hogy mi tartja fiatalon azokat, akiknek nincsen lehetőségük ilyen léptékű dolgokat alkotni? Íme a professzor válasza.
– Napi feladatokat kell összeállítani: unokázás, piacra menés, akár. Célok kellenek, és egy kis egészséges mozgás, ha más nem is, egy séta, gyaloglás jót tesz mindenkinek.
Az eseményen mintegy 80-an vettek részt, köszöntések hangzottak el, meglepetés műsor, osztályfőnöki órák és ebéd, majd kötetlen beszélgetés zárta a napot. Az orosháziak közül Bánki-Horváth Sándor segédkezett a szervezésben, az iskola mai vezetését dr. Blahó János igazgató képviselte a rendezvényen.
