A háborúkban elhunyt hősi halottakra emlékeztek az Árpád-kertben, a Hősök napján.
A hősi halottak előtti tisztelgés igénye az első világháború idején fogalmazódott meg először, hiszen a magyarság addig soha nem látott emberáldozatot hozott, így sokan vélték úgy, hogy az elesett százezrekre megkülönböztetett módon kell megemlékezni. Annak idején gróf Tisza István egykori magyar miniszterelnök emelte jogerőre, hogy állítsanak hősi emlékműveket országszerte, melyeket napjainkban is megtalálhatunk a magyar falvakban és városokban. 2001 óta már nem csak az első világháborúban elesettekre, hanem mindenkire emlékezünk, akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.
A Hősök napját városunkban május 27-én tartották az Árpád-kertben, ahol Sára Csaba Fideszes önkormányzati képviselő tartott beszédet.
– Minden nagy háború természete, hogy illúziókkal indul. A Nagy Háború is így indult. Hittek abban, hogy gyors offenzívával legyőzetnek majd az ellenfelek, s fél év múlva már véget is érnek a hadmozdulatok. Nem így lett. Mire véget ért a háború, nyoma sem maradt az egykori illúzióknak. Mennyi fájdalom, mennyi egyéni és családi, mennyi nemzeti tragédia alig négy év alatt!
Érthetetlen, szörnyű tragédiák sora. Névtelen katonák álltak helyt az utolsó pillanatig, embertelen körülmények között. Harcoltak, mert harcolniuk kellett. Megtették kötelességüket a csataterek poklában, a kötözőhelyek iszonyatában, a hadifogság kiszolgáltatottságában. Fiúk, akiket hiába várt haza édesanyjuk. Apák, akik nem látták felnőni gyermekeiket. Férjek, akiket asszonyaik sirattak – fogalmazott a képviselő.
A beszéd után a Tisza Kálmán szakképző iskola diákjai adták elő zenés műsorukat. Az utolsó szám alatt békét jelképező fehér galambokat engedtek szabadon.
Az ünnepség zárásaként az önkormányzat, a megemlékező civil szervezetek, intézmények és pártok képviselői egy-egy koszorút helyeztek a Hősök-szobra talapzatánál, így leróva tiszteletüket a háborúk hősi halottjai előtt.
