84 éves korában, 2015. december 23-án elhunyt Hidvégi Aladárné, matematika-fizika szakos tanár, a József Attila Általános Iskola nyugalmazott pedagógusa.
Pályaválasztásában követte édesapját és két testvérét, akik szintén pedagógusok voltak. Diplomáját Budapesten, a Pedagógiai Főiskolán szerezte.
Messzi tájról, Dombóvárról jött Orosházára, az I. sz. iskolába 1953-ban. Magánéletében hamar társra talált Hidvégi Aladár személyében, aki szintén matematikát és fizikát tanított a Táncsics Mihály gimnáziumban. Kezdő pedagógusként erősítették egymást a szakma szeretetében, és törekedtek a tökéletesség felé.
Olgi néni kezdettől fogva mindkét tárgyát tanította, és mellette osztályfőnökként is tevékenykedett. Tanítványait önálló ismeretszerzésre, kreatív gondolkodásra ösztönözte. Pozitív visszajelzésekre épülő, bizalommal teli légkört alakított ki tanítási óráin. Hosszú évtizedekig vezette a matematika munkaközösséget, és vezetőként dolgozott a pedagógusok érdekvédelmi szervezetében is. A gyerekek szerették, a szülők tisztelték, a munkatársak és a szakma hamar felfigyelt eredményes oktató-nevelő munkájára. Munkáját több alkalommal ismerték el kitüntetésekkel.
Első és egyetlen munkahelyétől 40 évi munkaviszony után távozott, nyugállományba vonult. A gyerekektől és a pedagógiától azonban nem szakadt el, tanulókat évekig készített fel, továbbtanulásra, felvételire.
Életét hosszú évekig egyedül élte, de nem volt magányos. Férje halála után, 55 évesen megszerezte a jogosítványt, hogy könnyebben tudja látogatni a Dunántúlon élő rokonságát. Kapcsolata volt munkatársaival mindvégig megmaradt, érdeklődéssel követte az iskola életét.
Jómagam szoros emberi és szakmai kapcsolatban álltam Olgi nénivel, hiszen 12 évig dolgoztunk egy munkaközösségben. Pályám kezdetén ő volt a szakmai mentorom, vigyázott rám, és ellátott tanácsokkal. Mindketten tanítottunk a dolgozók általános iskolájában és az ifjúsági tagozaton is, hosszú estéket töltve az iskola falai között. Csendes, halk szavú ember volt, akinek mosolya ma is előttem van.
Egyik tanítványa így emlékszik vissza rá: „Nem régen, 2015 júniusában szerveztünk egy osztálytalálkozót. Akkor már Olgi néni beteg volt, elmentünk érte, elhoztunk őt, s együtt töltöttünk egy szép estét. Sajnos, az utolsót. Nagyon szerettük őt!”
Varga Gyula Napszálltakor c. versének részletével kívánok békés, csendes pihenést!
„Az utat mostmár megfutottam,
lerázhatom porát nyugodtan;
Új ég és új föld tűn elé…
Megyek, örök fényed felé”
Pusztainé Szabó Margit
címzetes igazgató
