Valójában Jézus Krisztus várakozik. Hogy hívjuk be életünkbe, otthonunkba. Mert ez az igazi ajándék. Ördög Endre evangélikus igazgató lelkész gondolatait nyújtjuk ajándékul.
A karácsony a keresztény világ legnagyobb ünnepe, Jézus születésére emlékezve. A sötétség felett aratott győzelem örömét hirdeti. A történelmi egyházak orosházi gyülekezeteinek képviselői ünnepi gondolatokkal jelentkeznek, és kívánnak minden kedves olvasónak áldott, békés karácsonyi ünnepet és boldog új esztendőt, Isten kegyelmében.
Várakozó emberek képe tűnik elő a téli szürkeségből. Apró falusi ház világos ablakában kirajzolódó kontúr mutatja estéről estére annak az idős asszonynak a várakozását, aki minden nap úgy kel fel: talán ma lép be végre hozzá rég nem látott, messze idegenbe szakadt gyermeke. Postáját türelmetlenül bontogató ember izgalmában ott van a kérdés: megkapja-e a rég áhított állást, ami az önbecsülését és a pénztárcáját is végre rendbe teszi? A várakozás bizonytalansága folyamatosan újabb és újabb kérdéseket szül. Megérkezik? Megkapom? Sikerül? Eljön?
Az adventi ember sokszor azt hiszi, hogy várakoznia kell. Persze, az ünnep napjára, az ünnep beköszöntére igen. De az ünnep tartalmára, az ünnep lényegére, magára az ünnepeltre már nem. Az Isten szeretetének üzenete, az ígéret, hogy lehajol az emberhez és felemeli elesettségéből, már beteljesedett. Az ige testté lett, immár kétezer éve. Igazában nem mi várakozunk, hanem a testté lett szeretet, Jézus Krisztus. Ő vár, még mindig vár, és amíg élünk a világban, várni is fog, hogy hívjuk be otthonunkba, életünkbe, gondolatainkba, és ezzel legyünk igazán megajándékozottak. Megajándékozva a békesség, az önzetlenség, a megújulás és az örök jövő valóságával.
Ördög Endre evangélikus igazgató lelkész
