Gyerekkora óta látássérült Tóth György, aki 15 éve a Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Egyesületének orosházi körzeti csoportvezetője. Soha nem tesz különbséget látó és nem látó között, számára minden ember egyforma.
– Soha nem tudtam mi jelent az, hogy jól látni. Gyerekkorom óta gyengén látok, így nekem ez a természetes. Iskolás koromban is nagyon szerettem olvasni, de ezt a kedvtelésemet csak nappal űztem, mert akkor láttam jól. Szülőfalumban, Kétsopronyban az állattartás része volt a legeltetés. Kivittem a könyvet magammal a mezőre és természetes fény mellett olvastam. Nagyon szerettem az időjárással és pszichológiával – akkor még nem tudtam, hogy így hívják – kapcsolatos írásokat – mesélte beszélgetésünk elején Tóth György, aki hozzátette, ahogy felkerült az iskolába rögtön kiderült, hogy csak az első padból látja a táblát valamennyire. Bántotta a dolog, de nem szólt róla, végül a szülei elvitték orvoshoz, kapott egy szemüveget.
Emlékezetből írt az iskolában
Nyolcadikos koráig nem viselte, annyira szégyellte, így nem is tudott olyan jól teljesíteni, mint amennyire egyébként képes lett volna. – Nem a gyerekek tettek megjegyzéseket, hanem az idősek. „Minek szemüveg, nem kell az!” – mondogatták, és én szót fogadtam, nem hordtam a szemüveget. Nem csúfoltak, ilyen emlékeim nincsenek, de az mélyen érintett, hogy a gyenge látásom miatt nem volt olyan jó a tanulmányi eredményem, mint ahogy szerettem volna – osztotta meg Tóth György.
Azért előnye is származott „hátrányából” mivel nem látott, emlékezetből írt, és ezt az évek alatt igen magas szintre emelte. Az általános iskola után a középiskolai évek sem hoztak változást. Voltak olyan napok, amikor sírva ment haza, annyira elege volt mindenből. A szemüveget használta, de a látása ettől nem lett jobb, ezért itt se teljesített olyan jól. Egy nap hazament, és döntött. Vagy erőt vesz magán és folytatja a gimnáziumot, vagy abbahagyja. De mihez kezd akkor, ha nem tanul tovább? – tette fel a kérdést magának. Összeszedte minden akaraterejét és folytatta a középiskolai tanulmányait. Álma volt, hogy meteorológus vagy gyógyszerész lesz, de sajnos egyik sem valósulhatott meg, a pontosság elengedhetetlen mindkettőhöz – ahhoz pedig jó látás kell. Így egy békéscsabai nyomdába jelentkezett érettségi után, de „elbukott” a színlátás vizsgálaton, így e pályán sem tudott elindulni.
– A szüleim mindig biztattak, hittek bennem, tudták többre vagyok képes. Ennek ellenére, önbizalomhiánnyal küzdő ember voltam, felnőtt koromban is titkoltam, hogy gyengénlátó vagyok. Sok ismerősöm nem is hitt nekem, én pedig belefáradtam a magyarázkodásba. Ettől visszahúzódóbb lettem – vallotta Tóth György. Később egy gyógyszerészeti cégnél helyezkedett el raktárosként. Megnősült, majd Orosházára költözött, 43 éve él városunkban. Elhelyezkedett az öblösüveggyárban, ahol szintén raktáros volt, szerette a munkáját. Aztán mindent számítógépre „tettek”, és ez eldöntötte további sorsát, ezt már nem bírta a szeme, leszázalékolták, majd nyugdíjba ment.
– Elfogadtam, hogy rosszabb a szemem, de azért a mai napig motoszkál bennem: milyen jó lehet azoknak, akik jó látnak. Bár sokat küzdöttem a gyenge látásom miatt, az élet kárpótolt. Van családom, szép gyermekeim, elégedett ember vagyok. Sok az ismerősöm, és 17 éve van egy vak jóbarátom, Ádász István – sorolta Tóth György.
A nyugdíjazását követően ő kereste fel a látássérültek helyi csoportját. Egerbe szeretett volna eljutni, egy látássérülteknek szóló kiállítást megnézni, amit a megyei egyesület szervezett. A felesége felhívta őket és mehetett. Ezután találkozott az orosházi tagokkal is. – Életem részévé vált a csoport, aminek 2001 óta vagyok a vezetője, mindemellett a megyei szervezet elnökségének is az egyik tagja vagyok. Emlékszem, amikor felkértek az orosházi szervezet vezetésére, azt mondtam, csak egy évig vállalom, ennek már 15 éve. Rengeteget tanultam az emberektől és rengeteget fejlődtem. Önbizalmat, élményeket kaptam, kinyílt a világ. Tökéletesen egyben vagyok így. Nem kaptam volna ennyi szeretetet, barátot, ha nem vagyok látássérült és nem csatlakozom a csoporthoz. Soha nem teszek különbséget látó és nem látó között, nekem minden ember egyforma – hangsúlyozta Tóth György.
A jövővel kapcsolatban elmondta, 2016 első felében két unoka megszületését várják, azt viszont nem tudja, hogy nagypapai teendőit hogyan tudja majd összeegyeztetni a csoport vezetői feladataival, ez még a jövő zenéje lesz.
