A néptánccal gyerekkorban szinte mindenki találkozik, de hogy felnőtt korban mennyi köze lesz ehhez a világhoz, sok mindentől függ. Azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy ebben a közegben, sok tekintetben rend van, olyan téren is, ahol manapság sok a hiány: a férfi és női minták, a felelősség és szabadság egyensúlya, a közösséghez való tartozás élménye és tudata.
Évfordulóra készül a művelődési központ néptánccsoportja december 12-én este 6-tól a színházterem színpadán. Ennek okán beszélgettem azokkal, akik tagjai a Harangosnak, és a művészeti vezetővel, Móricz Bencével.
A népzene, néptánc szó hallatán valakiben vagy elkezd lüktetni a ritmus, vagy nem. Ha nem, kérdés, hogy csak simán nem érdekli, vagy el is utasítja. Móricz Bence keményen fogalmaz, szerinte sokan viszolyognak a saját kultúrájuktól.
– Nagyon nehéz úgy felmutatni valamit, ha viszolyognak az emberek a saját kultúrájuktól. Ez nem népi tánc, ez az egész kárpát-medencei magyarság kultúrájának része. Megtanulni, megőrizni, tovább adni: ez a mi célunk – hangsúlyozza.
Valóban: vendégként bekeveredve ebbe a világba, megtapasztalom: aki benne van, az a mindennapjaiban is hasonló anyagokat keres, tárgyakban, eszközökben is megmutatkozik ez a fajta kötődés. A közös érdeklődés nyomán kialakuló közösség tagjának lenni megint csak olyan dolog, amit valaki vagy képes értékelni, vagy nem. Minden áldozattal együtt, amit ezért tenni kell: anyagiak, szabadidő, fáradtság. (Csak fizikai, mert lelkiekben ez csak erősít!)
De az, hogy egy gyerek ezt szereti, vagy sem, azt nem tudja, csak miután kipróbálta!
Ne a gyerek döntsön, hogy akar-e járni (akár) néptáncra, a szülő felelőssége, hogy mivel kínálja meg! Ezt határozottan kiemeli a művészeti vezető, aki korát meghazudtoló érettséggel nyilatkozik a témában. Ő maga 16 évesen már tanított. Érettségi után már Orosházán is, és az elmúlt években szerezte meg a felsőfokú képesítést hozzá, tanév végén mesterizik belőle. Ja, nála nincs langyos! (Szerintem a műfaj sem engedi meg!) Abban egyensúly van, hogy a női mintát adó Farkas Ágnes, aki partnere a tanításban (is), kellő hangsúllyal képviseli a női feladatokat. De a stílusidegen dolgok, a hamis mórikálás nem fér bele.
Nem kétséges, erős mintát kapnak itt a gyerekek (is), egy táncos pár tanít, mindkét nemnek példát adva. Azt vallják: abban, hogy valaki felnőtt korában is kötődjön ehhez a világhoz, a gyerekkori élmények meghatározóak.
A felnőttekkel beszélgetve ebben meg is erősítenek: kis kivétellel mindenki táncolt gyermekkorában, és a jelen folytatásnak tekinthető. Szülőként pedig hozzák a gyerekeiket, csatlakoznak férjek, de van, aki a gyereke kedvéért vágott bele, és maradt ebben a szekérben.
Móricz Bence: aranysarkantyús táncos; próbavezető, a Magyar Táncművészeti Főiskola mesteri fokozatán végzős.
Farkas Ágnes: aranygyöngyös táncos, végzős a Magyar Táncművészeti Főiskola táncos és próbavezető szakán.
