Na és akkor mi van? Dr. Almási Kitti pszichológus szerint ez a kulcsmondat a hétköznap adódó esetleges kellemetlen szituációk során – hogy ne teremtsünk a bolhából elefántot.
Több mint háromszázan voltak kíváncsiak november 12-én este a Nyitott Akadémia legújabb rendezvényére. Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus a félelmek és a gátlások leküzdéséről tartott önismereti előadásának a művelődési ház adott otthont.
Humorral fűszerezett és számos gyakorlati példákkal illusztrált előadást hallhattunk múlt csütörtökön a PMK színháztermében, ahol gyakran hangzott el az „és akkor mi van?” kérdés, azaz: merjünk bátran, szorongásoktól mentesen élni.
– Mit csinálunk először, ha valamilyen okból elesünk az utcán? – hangzott a költői kérdés, melyre a közönség mosolyogva szinte egybehangzóan azt válaszolta, hogy gyorsan szétnézünk, ki látta. Ennek kapcsán az előadó kiemelte, hogy az ilyen és az ehhez hasonló helyzetekben gyakran azt pörgetjük végig magunkban, hogy mit gondol a másik. Ilyenkor az adott szituációt átélők általában valamilyen szörnyűséges következményt tudnak csak elképzelni, miszerint kinevetik vagy kicsúfolják őket. Ez pedig egy szorongásos érzést, egyfajta korlátot képez.
A pszichológus szerint vannak olyan korlátok, amit valaki saját magának szab azáltal, hogy általában egy sokkal negatívabb jövőképet fest fel valamivel kapcsolatban, mint ami reálisan előfordulhat. Minél negatívabb ez az elővételezett kép, az annál inkább arra készteti, hogy óvatosabb legyen: keres egy komfortzónát, amiben úgy érzi, nem bánthatják meg, nem sérülhet meg, nem utasíthatják vissza. Csakhogy emiatt kihagy lehetőségeket, élethelyzeteket, lemarad dolgokról. A beszűkülő életlehetőségek könnyen magányossághoz vezethetnek – intett óvva az elismert pszichológus. Épp ezért az ilyen helyzetekben a bezárkózást, a gátló félelmet megelőzendő érdemes feltenni magunkban a kérdést: „és akkor mi van?”.
Dr. Almási Kitti kiemelte, a gondolkodásmód megváltoztatására van szükség, ebben szakember is segíthet.
– Fel kell mérni, hogy az illető milyen szituációban von le téves következtetéseket. Egy ilyen helyzetet előbb szétbontunk elemeire és megvizsgáljuk. Minél inkább átlátja valaki, hogy ezt a fajta katasztrófa gondolatot csak ő gyártja le, annál inkább csökkenek a szorongások. Apróbb élethelyzetek önálló megoldásával rávezetjük a pácienst arra, hogy amitől annyira rettegett, az nem is annyira félelmetes – ismertette Almási doktornő a terápiás módszer lényegét.
