Nem akarom megváltani a világot, de vallom, szűkebb környezetünket jobbá tehetjük, ezt a példát mutatom a fiatal generációnak is – mondja Czékmánné Ági, aki Gellértegyháza csapatát erősíti.
Felkészülten érkezik az interjúra, pedig a felkéréskor az első gondolata az volt: „Te jó ég, és akkor most mit is kellene mondani?”. Végül egy jó órát beszélgettünk, lelkesen sorolta, mi mindenben vett részt – rendezvények sora, Cipősdoboz akció –, de a lényeg mindig ugyanaz volt: segíteni, cselekedni, jobbá tenni.
Alig egy éve tagja a Történelmi Gellértegyházáért Alapítvány kuratóriumának – meghívták. Megdolgozott ezért a meghívásért, mert már a kezdetekkor szívügyének érezte az alapítvány célkitűzéseit, a kuratórium egyetlen női tagja, rengeteg energiával és tenni akarással. Lelkesedése egy idő után átragad másokra. Ez is a cél – mondja.
– Lételemem a szervezés, a változatosság, valami belső késztetésből fakadóan általában több dolog foglalkoztat egyszerre. Sok ötletem van, és tovább inspirál, amikor egy-egy gondolatom másokra is hatással van. Hiszek az összefogás és az önzetlenség erejében. Nem akarom megváltani a világot, de vallom, szűkebb környezetünket jobbá tehetjük. Ezt a példát mutatom a fiatal generációnak és örömmel tölt el, ha ebből a szemléletből valamit elsajátítanak. Gellértegyháza törekvései összecsengenek az értékrendemmel – összegez Ági. – Müller Péter azt mondta: „Igazi közösség csak ott jön létre, ahol az emberek rejtélyes módon szeretik egymást. Vagyis barátok. Minden érdeken, valláson, politikán, társadalmi helyzeten és világnézeten túl.” Nekem ezt jelenti Gellértegyháza.
A múlt vasárnapi Folkfesztiválban is „benne volt a keze”. Az ötlet a férj érdeme, de a négy évvel ezelőtti kezdőlépés Ágié. Erdélyi utuk során a tiszteletükre lépett fel a Csíkzsögödi Harom Néptáncegyüttes. Áginak annyira megtetszett a témás műsor, hogy azonnal meg is hívta a csapatot Gellértegyházára. A meghívást aztán sorra követték a feladatok, kellett ugyanis színpad, szállás, élelem, de végül minden meglett időre, összefogásból. Ennek négy éve már, az idei fellépésre pedig a fesztivállá bővült a rendezvény, hiszen a zsögödiek mellett számos más táncos, énekes érkezett Gellértegyházára. Így lett a néptánc, és egyben az összefogás ünnepe a július 19-ei rendezvény.
– Az a fajta ember vagyok, aki azt mondja, ne csak beszéljünk róla, csináljuk is meg. A Folkfesztivál úgy állt össze, hogy mindannyian hozzátettük, amit tudunk, és örülök, ha a rendezvényre látogatók azt mondják, ez igen, mert akkor megérte, akkor érdemes volt. Hiszem, hogy lehet boldogulni, de kell a kitartás, önbizalom, és ezt a példát igyekszem mutatni a fiataloknak is, gyerekeimnek, vagy éppen a táborozóknak. Kitől lássa egy gyerek, ha nem a felnőttől, hogy meg tudja csinálni, hogy képes rá, de próbálni, akarni, küzdeni kell, hogy igenis, kellenek a célok, és valóra válthatók az álmok. Van, hogy megtörik a lendület, hogy elfárad az ember, de ott a család, a barátok, a gellértegyházi társaság, ami átlendít a holtponton és lehet tovább haladni. Hozzátartozik ez is, mert meg kell tanulni a jobbítás szándékával újrakezdeni.
Ági azt mondja, néha szólnak neki, hogy „a dolgok nem így mennek”, az önzetlenség nem divat, az összefogás pedig nem érdek nélküli, de ő erre nem figyel, ragaszkodik az általa fontosnak tartott, és az évek tapasztalatával igazolt értékekhez, erkölcsi mércéhez. A maga ura a munkában és a maga ura szabadidejében is – kevesen mondhatják ezt el magukról, Ági hozzáteszi, ezért bizony meg kellett dolgozni, de megérte.
Ági szereti hasznosnak érezni magát, és hiszi, jobbá lehet tenni a saját környezetünket, lehet erőt adni és példát mutatni, és kell is. Eszerint él, és mint fogalmaz, mindig belekeveredik valamibe, hol egy rendezvénybe, hol egy jótékonysági akcióba, de mindig lelkesen és nyitottan áll a feladat elé. Nos, várjuk, mi lesz a következő, amiben teljes elkötelezettséggel feladatot vállal, hogy megmutassa, így is lehet.
