Amikor az emberi idiotizmus odáig fajul, hogy a gyerekeknek épült játékelem alá végzi valaki a nagydolgát, akkor felteszem a kérdést: van még ennél lejjebb?
Jó, persze, tudom a választ: mindig van lejjebb. Azt már tapasztaltam, hiába takarítják rendszeresen a játszótereket, mindig van olyan felnőtt, vagy fiatal, aki eldobja a szemetet. Az, hogy a gyerek szemetel, egy dolog, nyilván nem tanította meg az anyja és az apja, hogy ezt bizony nem szabad. Ennek sem örülök persze. De amikor a felnőttek arra is lusták, hogy 6-8 métert menjenek a kukáig, na, az kiakaszt. Sajnos eddig még nem volt „tettenérés”. Ha egyszer látnék ilyet, szívesen elbeszélgetnék bunkókámmal, hogy ugyan miért fájna neki, ha a kukába dobná a szemetet? De így csak marad a zsörtölődés.
A legjobban egyébként azt utálom, amikor a kavicsokkal játszó gyerekeimtől a csikket kell elvenni. A gyerek üvölt. Nem érti, miért nem lehet azzal is játszani. Én pedig üvöltenék dühömben, hogy lehet valaki ennyire korlátolt, hogy
a) a játszótéren, a gyerekek között cigizik
b) ha már ennyire nincs figyelemmel a másikra, legalább a csikket dobja a szemetesbe.
Egyébként pedig a játszótéren tilos a dohányzás. A törvény szerint is, amit tábla jelez. Feltéve persze, ha le nem szedik és össze nem törik. Mint ahogy itt is történt, de erről később. Eddig az általános mérgelődés, de most jöjjön a lényeg.
Kaka, kaka – mondja a gyerek
Feleségem hétfőn elment a kislányunkkal a Kistemplom utcai játszótérre. Szeretjük ezt a játszóteret, kicsi, könnyen átlátható, a 16 hónapos lánynak pont elég. A nejem délelőtt felhív, hogy nem fogom elhinni: a játszótéren, a kisház alatt
valaki elvégezte a nagydolgát. Magyarul odaszart.
Tényleg nem hittem el, de váltig állította, hogy így van.
Van egy kutyánk, így a gyerekek értelemszerűen naponta találkoznak a kutyakakával. Ezért a kisházba, játék céljából elsőként behatoló lányom – felismerve a végterméket a kavicsban – boldogan mondta az anyjának, kaka, kaka. Nagyjából egyébként ennyit is tud még beszélni, de ezt határozottan.
Az anyja persze először azt hitte, egy állat végezte oda a dolgát, azért ez benne van a pakliban. De mint mesélte, ahogy közelebb ért, már érezte az orrfacsaró bűzt, és azt látta, hogy a végtermék elég nagy, ráadásul egy része szépen be is van takarva kaviccsal.
„Úgy tűnik, van olyan állat, amelyik eléri a kilincset”
– kommentálta mérgesen a feleségem, hiszen ez a játszótér magas kerítéssel van körbe kerítve, és az ajtaját becsukják a szülők. Mikor kidühöngte magát, kért, hívjam már fel az illetékest, mert nem talál sehol táblát, kinek kell az ilyen esetet jelezni.
Mit tesz egy apa ilyenkor a távolból? Intézkedik. Újságíróként sok embert ismerek, rögtön tudtam, kit kell keresni. Felhívtam a játszóteret üzemeltető Orosházi Városüzemeltetési és Szolgáltató Zrt. illetékesét, és jeleztem neki a helyzetet. Fél órán belül kint voltak és sűrűn elnézést is kértek, pedig nekik igazán nem volt miért. Amúgy nem csak az ürüléket szedték fel, hanem a házikó alatti kavicsot is kicserélték.
Példás tempó, példás hozzáállás, így kell ezt csinálni!
A Városüzemeltetési Zrt-től Magon Péterrel beszéltem. Elmondta, pár nappal korábban az információs táblát és a dohányozni tilos táblát is letörték, ezért nincs most kint az elérhetőség, de a táblák pótlása már folyamatban van.
– A játszóterek egyébként jó állapotban vannak a városban. Több gond – szemetelés, kisebb rongálás – ott fordul elő, ahol nincs kamera. Úgy tűnik, a kamerának komoly visszatartó ereje van – fogalmazott. Hozzátette, elég régen dolgozik a cégnél, de ilyet, hogy valaki a játszótéren végezze el a nagydolgát, még nem is hallott.
Mit látott a kamera?
Ez volt a következő kérdésem. Mivel ezen a játszótéren kamerák rögzítik az eseményeket, rákérdeztem, meg lehet-e találni az elkövetőt? Péter türelmet kért, hiszen a felvételek átnézéséhez idő kell. Szerda este visszahívott, hogy találtak valamit. Összesen négyen mentek be vasárnap a kisházban. Ezek között volt felnőtt, fiatal és kisgyerek is.
– De ez nem bizonyíték, hiszen a kamera nem lát be a házikó alá, így azt nem lehet megmondani, közülük volt-e valaki a tettes – fogalmazott Magon Péter.
Azt már én teszem hozzá, az is lehet, hogy valamelyik szülő intézte így el gyermekével napközben a dolgot. Ha már a csikket és a szemetet eldobálja, ezen sem lepődnék meg. Ahogy mondják: nagy az Isten állatkertje, csak sajnos alacsony a kerítés.
