A hét embere dr. Laurinyecz Mihály katolikus esperesplébános, aki a templom orgonájának felújításán sokat fáradozott. Az Orosházán töltött négy évét igen tartalmasnak tartja.
Befogadták az orosháziak, itt nemcsak lelkipásztor, hanem közszereplő is lett, egyházi intézmény-fenntartói feladatokkal, amit kihívásnak tart. A cserkészet ügyét kiemelten szívén viseli. Székkutast és Szentetornyát is ellátja: „a helybeliek hűsége és egyházszeretete mindkét közösségben példaértékű” – mondja. – Jól érzem magam és talán mondhatom, hogy a körülöttem élők, rám bízottak sem várjak azt, hogy mikor „szabadulhatnak” meg tőlem. Kezdem megismerni a várost, az embereket, a családokat. Az összetartó, összekötő szálakat. És ez a sava borsa a szolgálatomnak. Az a személyes kapcsolódási hálórendszer, ami alapján már nem engedhetem meg magamnak, hogy csak úgy az eget kémlelve (pontosabban a vándorló darvakat) bandukoljak az utcán, mert nem tudok úgy átmenni a plébániáról a templomba, hogy két-három ismerőssel ne köszönnénk össze. Az élet hozza mindezt magával. Ha az ember itt él, akkor ilyen lesz. Mint a malomban: lisztes, Orosházán meg orosházi.
– Az ide érkezésekor megfogalmazott terveiből sokban tudott előre lépni?
– Igen, egyikben-másikban apróbbat, de néhol nagyobbakat is. Rendszeresek a hitoktatói, liturgikus munkatársakkal a megbeszélések. Kiegyensúlyozott az ökumenikus kapcsolat, püspök atya kinevezett esperesnek időközben, ami a környékbeli papok életébe komoly betekintési, segítési lehetőséget jelent. Épp két hete alapítottunk karitász csoportot, fél éve cserkészcsapatot. Az orgonafelújítás a kultúra területén hoz össze bennünket akár még hitetlen emberekkel is. Jó a viszony az iparosokkal, aki a legkülönbözőbb munkálatokban vesznek részt az életünkben, nyári időszakban rendszeresen vannak szentmisék a kórházkápolnában, elindultak a másik szociális otthonban is a rendszeres szentmisék. Túléltünk néhány villámcsapást (itt és itt) csőtörést, beázást, legutóbb szélvihart. Szóval igen színes volt ez a négy esztendő…
– A gyermekkori szálak ide kötötték, érzi ezt ma is?
– Orosháza a visszatérést jelenti. Békés megyéből 14 éves koromban költöztem Győrbe, majd Lenti, Budapest, Róma – bár volt rövid két év Békéscsabán -, de aztán 19 év Szegeden. Hazajöttem. Azt az érzést adta, hogy ez az én szülőföldem. Kond-OROS – OROS-háza… Nagyon nem kell ragozni.
– Az itteni természeti környezet is hozzájárult ahhoz, hogy felélesztette a helyi cserkészetet?
– Úgy van: a várost körülölelő nádas egy kis paradicsom egy cserkész karakterű embernek. Hálás vagyok Istennek ezért a teremtményéért is és nagyon örülök, hogy már sokakkal ízlelgettük szépségeit. A csapatalapítás egy intézményes dolog, aminek komoly feltételei vannak. Még nem tette le az első, kezem alól kikerülő cserkész a fogadalmát, még a próba hátra van… De nagyon sokat dolgozunk rajta. Négy év munkája érlelődik nap, mint nap. Több ezerre rúg azoknak a fényképeknek a száma, amiket ezeken az eseményeken készítettünk. Mind mögött egy-egy élmény. Folyatódó, továbbvivő.
– Ilyenkor a tervekről is szokás kérdezni…
– Elsők között az egyházközségi munkatársak közösségét, a képviselő testületet fogjuk véglegesíteni az következő öt évre. Nemrégiben fölkerült a templomban a régi Missio-s kereszt. Ez az egész egyházközséget átölelő lelki megújulást jelenti. A mai kor nyelvén: egyházközségi szinodust. Átfogó elemzését a helyzetünknek: hol vagyunk, mink van és közös célkitűzését az Isten országa építésében. Ennek egy kis szelete volt és tervezzük, hogy lesz az orgona és az abból fakadó lehetőségek. A jövőről, hogy van-e hasonló volumenű terv? Biztos van, leginkább a Mennyei Atya tervében. Mert az ő fantáziája kimeríthetetlen. Reméljük, hogy készségesen fel fogjuk ismerni azt a tervet, ami nemcsak nekünk tetszik, nekünk fontos, hanem elsősorban az övé. El tudok képzelni például egy templomi kórust, akár kis kamarazenekarral, ha már a zenei részből indulunk ki. De érdekes lehet egy interaktív templomi múzeum. Különleges lenne turisztikai szempontból kiaknázni a természet adta lehetőségeket. Egy tanösvényt csinálni a nádasban, akár egy kis Tüskevárat mondjuk három napos szúnyogetető tanfolyamot tartani az ide érkező iskolás csoportoknak. Álmunk lehetne egy nagy, a négy orosházi egyházi iskolát átfogó együttműködési projekt. És hát süllyed a templom, repednek a falak. A torony keresztje pedig a figyelmes szemlélődő szerint meg van dőlve. Nem lenne ellenemre egy nagyobb léptékű együttműködés az Aradi esperesi kerülettel, fölélesztve a máriaradnai zarándoklatot. Szép lenne folytatni, kiadni az orosházi katolikus egyházközség történetének könyvét. Pótolnivaló az I. világháború áldozatainak katolikus emlékműve. Álmom egy bővülő, három körös gyalogos, kerékpáros zarándokútvonal a környéken. Házas csoport indítása és a KIFLIK (ifjúsági hittanosok) csoportjának föllendítése. Kérjük mindehhez Isten segítségét, hálát adva neki és általa mindazoknak, akikkel együtt tölthetem szolgálatomat itt Orosházán.
